régi filmek

A valós életen alapuló filmeket jobban szeretem, az élet sokkal érdekesebb fordulatokat produkál mint a forgatókönyvírók (többsége). (már unalomig ismételtem filmnézés közben Gének az egyik kedvenc kritikámat: nem életszerű. Viccelünk is vele, pl. amikor Will Smith bujkál a zombik ellen, akiken kísérleteket folytat, vagy amikor Wall-E a világűrben röpköd egy poroltóval.) Fontos jel, hogy jól sikerült a film, ha utána le kell guglizni a főszereplőt, képeket nézegetni meg interjúkat olvasni vele, meg megszerezni és elolvasni a valódi életrajzot. Pl. John Nash, Chris Gardner, Johnny Cash, Erin Brockovich.

A lándzsa hegye a legfeltűnőbb ellenpélda, a film bosszantóan idegesítően nem életszerű, emberek nem lehetnek annyira süsük hogy elmennek a legagresszívabb és veszélyesebb törzshöz téríteni anélkül hogy megtanulták volna a nyelvüket, miközben lett volna rá lehetőségük. És milyen elképesztően béna a félreértés ami miatt tényleg lenyilazzák őket amikor már épp kezdenének összebarátkozni. Van magyarázat persze, amcsi pasik voltak, a szokásos módon eltelve saját tökéletességük tudatával és beleringatva magukat a hitbe hogy előttük minden ajtó már messziről tárul fel.

De nem is ezért kezdtem bele, hanem Temple Grandin miatt, hát milyen király fej már. Eleve az autizmus önmagában nagyon érdekes, és ő belül van és nemcsak el tudja mondani milyen, hanem belülről részt vesz a kutatásában is. Emellé jön a biztatás, hogy a nehézségei ellenére milyen sikeres tudott lenni. De ami igazán tetszik, hogy mennyire felszabadító volt az életére hogy nem törődik azzal hogy mások mit gondolnak, ha valamit fejébe vesz, addig megy amíg el nem éri*. Nem törődött vele, hogy a módszerei és meglátásai milyen élesen eltértek az akkor elfogadott társadalmi normáktól és szokásoktól meg tudományos elvektől, és így hogy ezek nem korlátozták, egy csomó újítást tudott bevezetni.

 

*Oké, még nem olvastam egy könyvét sem, de gondolom ebben a tekintetben a film nem rugaszkodik el annyira a valóságtól, és a filmben egyáltalán nem tutujgatják meg egyengetik az útját, amit elér azt mind magától éri el, addig megy amíg ki nem járja amit szeretne.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s