Van az amikor az embernek vannak barátai, akiket nagyon kedvel külön-külön, és azt gondolja hogy biztosan jól kijönnének egymással, de ha ilyen célból összehozza őket, mégis csak hümmögés meg vállvonogatás lesz belőle. Arra jutottam, hogy jobb ezt nem erőltetni. Aztán meg véletlenül összefutok valakivel, aki egy barátomnak szintén jó barátja, és szimpatikus, és hagy nekem az almás söréből (finom), és kiderül hogy milyen jól el tudunk beszélgetni szerepjátékokról, az edzőtermek és a csinosan való öltözködés hátrányairól (=mások látnak)*, a pszichiátriáról, a hipnózisról, a lipótról, meg hogy a harmincasok már középkorúnak számítanak-e.
*ez még kérdés maradt számomra, hogy tényleg jogos érv-e azért nem öltözni csinosan, mert gusztustalan emberek ne nézzenek meg, vagy ez is csak magyarázkodás
Már többször nekifutottam, hogy írjak ide, node most. Szóval megtisztelő szerepelni itt. ,) És a lábjegyzetes témát azóta is néha előveszem, mert én sem tudom még, de most arra jutottam, hogy nem is csinosan öltözködni aggályos, hanem megmutatni magadból sokat, pl. mély dekoltázst, ilyesmit. Mert olyanok is láthatják, akiktől inkább elzárkóznál. De aztán beugrott, hogy ilyen a blog is, és jó kérdés, melyiket nehezebb megmutatni. 🙂
ja igen, arra gondoltam, testhezállóbb cuccok meg ilyesmi. persze biztos van egy határ hogy kinek mi fér bele, de mondjuk jogos-e az alapján feljebb tolni a határt hogy “na még ezt is megbámulják gusztustalan emberek, akkor nem veszem fel többet”. A blog, hát igen, valóban.