Fél 7-kor felbátorodtam, és kértem a nővérektől kaját hogy kibírjam hazáig. Sajnos rosszul mértem fel a bennem tátongó kalács alakú űr méretét, és csak felet kértem, amivel éppen a kórház melletti boltig bírtam ki, főleg mert a busz is elment az orrom előtt. Ott viszont együtt vásároltam az apukával, akinek most született gyereke, ő szendvicset (az anyukának, akinek most született gyereke), én meg kókusztekercset. Erre itthon chocolate chip cookies-illat fogadott, bár Gé kihangsúlyozta hogy az osztálykirándulásra sütötte, de azért kettőt ehettem. Ma (is) adtam egy pofont a fogyókúrának.
nightswimming 
A másik oldalról is adj neki, márcsak a szédülés miatt…
reggel kiderült hogy pár süti már tényleg nem fér be, de már nem szomorkodnak amiért kimaradtak.
🙂
a kókusztekercs is jól hangzik