Írok is, ha már sikerült netet lopnom.

Athénról röviden csak annyit írnék, hogy az illatokat nem lehet megörökíteni.

Kicsit hosszabban meg rácsodálkoznék, hogy nem is gondoltam volna magamról, hogy a külföldi városokért ennyire tudok lelkesedni. De azért az hogy mész az utcán a hátizsákos fiatalok és a graffitival összefirkált házak között, és mindenhol több ezer éves templomok meg egyéb romok bukkannak fel, szerényen meghúzódva próbálnak beilleszkedni a környezetbe, az felbecsülhetetlen (minden másra ott az euró). Képek lesznek, de nem hiszem hogy újra olyan ifjú lelkes és bohó leszek mint Isztambul után.

Ja és persze nem is én lennék ha nem felejtettem volna el átállítani a telefonomat a megfelelő időzónára, és nem a szende lány ébresztett volna negyed órával az előadás kezdete (és a reggeli vége!) előtt, hogy hol vagyok.

Advertisements

2 thoughts on “

  1. Amikor egy-egy ilyen útibeszámolót olvasva az ugrik a fejembe, hogy “azta, de jó nekiiiii, remélem hoz fotót” az helyett, hogy “aztaaa, de jó neki, remélem nem hoz fotót”, megnyugszom, hogy mások öröme is meg tud érinteni!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s