Írok is, ha már sikerült netet lopnom.

Athénról röviden csak annyit írnék, hogy az illatokat nem lehet megörökíteni.

Kicsit hosszabban meg rácsodálkoznék, hogy nem is gondoltam volna magamról, hogy a külföldi városokért ennyire tudok lelkesedni. De azért az hogy mész az utcán a hátizsákos fiatalok és a graffitival összefirkált házak között, és mindenhol több ezer éves templomok meg egyéb romok bukkannak fel, szerényen meghúzódva próbálnak beilleszkedni a környezetbe, az felbecsülhetetlen (minden másra ott az euró). Képek lesznek, de nem hiszem hogy újra olyan ifjú lelkes és bohó leszek mint Isztambul után.

Ja és persze nem is én lennék ha nem felejtettem volna el átállítani a telefonomat a megfelelő időzónára, és nem a szende lány ébresztett volna negyed órával az előadás kezdete (és a reggeli vége!) előtt, hogy hol vagyok.