Gé a múltkor fejtegette, hogy bármennyire is igyekszik nyitott maradni zenei ízlésileg, a kedvencei mind azok maradnak amiket fiatalkorában szeretett meg. És tényleg milyen érdekes, hogy a kamaszkorban (kb 25 éves korig?) szerzett benyomások valahogy mélyebbek, vagy jobban megtapadnak, és akkor itt utalnék az úgynevezett imprinting elnevezésű lelki jelenségre. És például nem lehet-e, hogy azért van annyi baj a párkapcsolatokkal is, mert manapság csak 30 fölött szokás elkezdeni tartós szempontból keresgélni. (És akkor már nem úgy van beállítódva az idegrendszer vagy mittudomén.)
Advertisements
Hádelehet. 🙂 25-re már gyerekem volt, annyira jól bevéste magát W nálam…
nekem sok új kedvencem van, a régi csak nosztalgia..
[teodora](#11263493): kivétel erősíti a szabályt 🙂
érdekes. A kapcsolati részével egyetértek. Illetve kiegészíteném azzal, hogy a környezetemben, aki harminc felett kezdett keresgélni, az aztán nem cicózott, az ismerkedéstől számított egy éven belül jött a gyerek. Nálunk ez hat év után következett.
Zeneileg én is kivétel vagyok. Én vágyom az új dolgokra és a párkapcsolattal ellentétben ezen a téren nem kockáztatom a régi kedvencet, ha újba hallgatok bele :).
[Galad](#11266256): aha, régi kedvenc. erről beszéltem.
@sulemia: ő, ezt nem értem. (ez nem zárja ki, hogy eddig is félreértettem valamit, de most biztosan nem értem)