hatodik és hetedik nap

avagy: én is unom, és ez az utolsó

Tegnap nem volt ovi (úgynevezett nevelés nélküli munkanap fedőnéven), Nudlira anyu vigyázott. Bercivel ügyesen elmentünk az iskolába, utána én ügyesen dolgozni, utána ügyesen vissza Berciért aki rosszul volt, ügyesen elvittem anyuhoz őt is, ügyesen visszamentem dolgozni, ügyesen elfelejtettem a fogadóórát de ez csak ma derült ki, az este már szokványosan telt (és ügyesen). Bercinek nem derült ki hogy mi baja volt, de estére jobban lett. A városban való száguldozásom közben megint azon agyaltam, hogy ronda dolog-e otthagyni őket anyunál, meg hogy nem túl stréber dolog-e visszarohanni a betegekhez, de akkor sem szeretem ha elmarad a beszélgetés amit már megbeszéltünk, meg a főnökünk direkt kiemelte hogy mindent végezzünk el amit tudunk, hogy a maradék napokra ne maradjon sok a többieknek amíg Athénban leszünk. Úgyhogy még ki is használtam hogy nem kellett rohanni a gyerekekért, és tovább maradtam hogy befejezzem az adminisztrációt.

Ma is alig lehetett őket felkelteni, ma Berci maradt Nagyival a biztonság kedvéért, és Nudlit vittem ügyesen. Fotózás volt ezért a szép csíkos pólóját vette fel (tradicionálisan), viszont a szép rövidgatya helyett a slampos de kényelmes ovis gatyát vette hozzá (tradicionálisan) (de most legalább nem lógott ki a póló alól a fordítva felöltött trikó) (bár még nem láttam a képeket). Reggel nagyon szenvedtem a dolgozóban, amibe belejátszhat hogy 2-kor még a Greenről a cím nélküli számot próbáltam valahogy beapplikálni a blogba, aztán elkapott a gépszíj, ide-oda futottam és izgultam hogy időben végezzek, és párterápiáztam és a főnökkel megvitattunk egy beteget, és hatszáz zárót írtam alá miközben a főnök titkárnője pecsételt, miközben fontosnak éreztem magam, szóval a lényeg hogy elfelejtettem hogy épp borzasztóan szenvedek. Később kimentem Géért pont arra a pályaudvarra ahova a vonat érkezett, … és boldogan éltek míg meg nem haltak. Közben még kiderült hogy a holnapi kakaós csigát csak elfelejtettem, meg a holnapi szülői konzultációt. A károk egyelőre nem számottevőek, még lehetett módosítani.

Nekem tényleg nincs okom panaszkodni, az élet szép, rügyeznek a fák, az egyiken már a virágok is nyílnak, és Berci Naruto könyvet olvas hangosan a szobájukban, és holnap megyek Athénba. És egy ismerős megkeresett egy másik ismerősön keresztül hogy nincs-e kedvem fordítani.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s