a pénzről

Hogy ugye milyen király ötlet itt tartani a hiányszakmákban az orvosokat azzal hogy a rezidensek másfélszeres fizetést kapnak, és tényleg jó szerintem, csak éppen még mindig nem tudom elhinni hogy nincs tervbe véve a többiekét is hozzáigazítani. Persze, az meg a szakmák között okozna bérfeszültséget (bár nem véletlenül hiányszakma a hiányszakma, igen, a h*lap*nzre gondolok), de így meg kicsit furán hat hogy a kezdők jobban keresnek a szakorvosoknál, kb úgy mint a 40 éve orvoskodó főorvos. Engem nem zavar, kedvelem őket és örülök hogy itt vannak, de egyrészt van akit igen (hallottam olyan kórházról, ahol a kedves személyzet megszavazta hogy a rezidensek nem érdemelnek több pénzt, és amit erre a célra kaptak azt szépen elosztották*), másrészt az is furán veszi majd ki magát, amikor a bérük hirtelen 67%-ra esik vissza (a szakvizsgakor? vagy a rezidensi vizsgakor?). Na akkor ki akadályozza meg hogy elmenjenek mégis, és mért is lesz ez így nekünk jó.

És nem tudom miért, de a hónap közepén megint meglepődtünk rajta, hogy még pont annyi maradt hogy befizessük az autótörlesztést és még egyszer tankoljunk, meg némi étkezési jegy. Mivel tudtuk hogy étkezésen kívül lesznek más jellegű kiadásaink is, most apósék helyett Gé a munkahelyén kért kölcsön, de így sem kifejezetten fényes a helyzet. Úgyhogy márciusban nem veszek jódot, nem iratkozom be jógatanfolyamra, nem viszem el szervizbe a sícipőmet, na és persze a képzést sem fizetem be most sem.

Sajnos nem ígérhetem hogy ez a téma most annyira körbejáródott hogy többet nem fog itt előkerülni.

*tudod, egy ismerősöm sógorának az unokahúgától

update (másnap): kajajegy már nincs.

32 thoughts on “a pénzről

  1. Szerintem a politikusok gondolkodása olyan, hogy nem a mi fizetésünket igazítják a rezidensekéhez, hanem a rezidensekét a miénkhez, a 2 (max 5) éves képzésük végén.

    • [Dr.Morcz](#11243071): oké, de nem merül fel bennük hogy arra hogy fognak reagálni az éppen kiképzettek, amikor majd drasztikusan lecsökken a fizetésük? szerintem ilyenkor az ember nem arra gondol hogy sebaj, legalább pár évig jó volt.

    • A legkevesebb hely fizeti ezt ki és csak a most rendszerbe belépetteknek. Azaz a dolog úgy nézett ki, mondjuk 2010. november 5-én, hogy az egy hónapja dolgozó szakorvosjelölteknek (mert őket így hívják) átutaltak másfélszer annyit, mint az egy éve már dolgozó rezidenseknek (azaz a még nevükben is utolsó senkiknek) és kb. annyit, mint a 40 éve dolgozóknak. Ennek egy célja van: feszültséget kelteni.

      A hír igaz, ahol nem fizetik ki ott elosztják, sőt olyanok hangzanak el, hogy az orvos az első 5 (!!!) évben használhatatlan (csak összeomlana mondjuk az ügyeleti rendszer nélkülük), ez belvárosi klinika, reggeli referálón. Ami ebből a nagy baj, hogy SENKI nem védte meg őket (minket), azaz viselkedésében mindenki egyetértett evvel. Gondolom van olyan szintű orvos, mondjuk másik professzor, aki megtehette volna pozíciójánál fogva, hogy megszólaljon a helyzetben…

      Szóval az orvosok fizetése és elismertsége saját maguk miatt nem fog ebben az országban nőni szerintem.

      Beleszámoltad a kiadásaidba, hogy májustól kamarai tagságot is KÖTELEZŐ fizetni? Jah, hogy nem fér bele és éheznek majd a gyerekeid? Ez ki a szart érdekel mondjuk a Neked panaszkodók közül (akik kommentelnek, pl. nálam, hogy ne sírjunk a fizetésünk miatt az övék is kevés, bár érettségijük sincs, 6-8 órában dolgoznak, minden hétvégéjük szabad és nulla a felelősségük) vagy esetleg a kormány becses tagjai közül? Azt hiszem, senkit.

      Esetleg vállalj még valami háziorvosi ügyeletet 1200 Ft/óráért, amikor mondjuk egy n-i magánrendelésen a kollégák egy óra alatt akár 60 ezer Ft-ot is keresnek… Nekik sem érdekük, hogy ez változzon.

    • most nem azért, de mutassatok egy olyan dolgot az elmúlt húsz évből, ami a problémák tényleges és hosszútávú megoldásáról szólt.
      És igen, nagyon nehéz túllépni azon, hogy a decemberi hajtást leszámítva (amikor akár 10-11 órát vagyok nyeregben és simán firkálok száztíz kilométernyi két centi széles nyomot a jégbordára), stabilan kerestem tavaly száz alatt. Ez idén az eddigi tapasztalatok alapján, stabil hetven. És igen, annak ellenére, hogy van orvos az ismeretségemben és tanár is sok, nem nagyon jut eszembe, hogy nekik szar, mert mindenkinek a saját nyomora az első.
      Nyilván, ha ma húsz másodperccel előrébb vagyok és a két totálkárra törő autó közé keveredek, akkor marhára nem lett volna mindegy, hogy a balesetin mennyire érzi magát jól, a sebész, mennyire tud a munkájának élni. Biztos, hogy ott és akkor nagyon komolyan foglalkoznék, azzal, hogy megvan-e fizetve az az orvos, de nem hiszem, hogy ezen múlna, hogy megmenti-e az életem, vagy sem.
      És ez a kurva nagy gond itt. Ugyanis vannak munkák, amihez komoly elkötelezettség kell. Amikre a többség azt mondja, hogy nem tudnák nekem eléggé megfizetni, hogy csináljam. Erre mondtam anno azt, hogy nem lehet megfizetni, de nem is nagyon próbálják. Ez alap. Ha annak ellenére, puszta szakmaszeretetből és eltökéltségből van még aki csinálja, hogy megalázóan alacsony a fizetésük, akkor mégis mi motiválná a felsőbb vezetést, hogy megemelje a béreket? Szégyen, de ez ilyen baromi egyszerű.
      Ami, meg a nyolc általánost és az ő fizetését illeti a tiéddel szemben. Ha valaki úgy keres, ahogy mondjuk én és nincs egy oldalbordája, aki meg tudta lovagolni a kapitalista éra adta lehetőségeket, akkor az bizony nagy szarban van. Ugyanis a fenekét a földhöz verdesheti, hogy legalább az van neki. És biza a felelősség adott esetben kisebb, de nem biztos, hogy annyira jó az, ha valaki két műszagban gürcöl, hogy legyen mit enni, majd elalszik emiatt a volánnál és megöl három járókelőt.
      Apropó munkahely. Sajnos, vagy szerencsére a helyzet az, hogy egy orvos jelen állás szerint az arcpirítóan alacsony fizetés miatt egyre kevésbé népszerű, egyre megalázóbb itthon orvosnak lenni. Ebből az jöhet, hogy igazából munkanélküli orvosnak lenni egyre nehezebb (persze simán lehet, hogy valakiben van annyi tartás, hogy nem bírja gyomorral és inkább mást csinál). Ugyanakkor félek tőle, hogy ez nem lesz mindég így. A jelenlegi irány az, hogy az állam tizenöt millió magyarral számol és egyre-másra hozza a törvényeket, rendeleteket, amik megkönnyítik a külhoni magyarok belpolitikába integrálását. Márpedig egy jelenleg ukrajnában dolgozó sebész jó eséllyel kiskezét összetenné, ha azt keresné, amit egy budapesti orvos. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez itt a dolgok alja és maximális tiszteletem azoknak, akik ezek ellenére magyarországon orvosok maradnak (és tanárok és rendőrök és tűzoltók).
      Ezt nem okoskodásnak szánom, vagy beszólásnak, csak szerintem azért hozzá tartozik.

    • [Galad](#11246572): amellett hogy könnyebb kiégni ha anyagi és bármilyen elismerés nélkül gyakorolja az ember nap mint nap a kötelességtudatot (amit a betegek sokszor teljesen természetesnek vesznek és elvárnak) (meg a hozzátartozók, rendszeresen kikérik maguknak hogy 4-ig beérjenek ha beszélni akarnak velünk, hiszen ők dolgoznak napközben) (de ez csak egy nagyon vékony mellékszál), az orvos is 2, 3 állást kényszerül folyamatosan betölteni, ha szeretné hogy a gyerekeinek jusson ebéd, ergó legyen bármilyen kötelességtudó, nem biztos hogy megmentené az életed az az intenzíves, mert lehet hogy 36 órája van talpon, és valami fontos pont nem ugrik be neki.
      (tudom, egyetértünk, csak ugye szenzitív téma ugye) (egyre több helyről kapom meg hogy mit keresek még mindig a kórházban)

    • @Álomtej: “akik kommentelnek, pl. nálam, hogy ne sírjunk a fizetésünk miatt az övék is kevés, bár érettségijük sincs, 6-8 órában dolgoznak, minden hétvégéjük szabad és nulla a felelősségük”

      egészen eddig korrekt volt, amit írtál, de azért itt van az a pont, hogy elmész te a fenébe… hogy vársz te el mástól megértést és tiszteletet, ha láthatóan ennyire lenézel másokat? és ha érettségijük sincs? akkor kussoljanak, mert nekik nem lehet OLYAN nehéz a megélhetés, mint neked?

    • [tapsi](#11247325): szerintem lehet hogy arra gondolt Álomtej, hogy már az orvosi sem egy leányálom, hanem van benne sok tanulás meg megaláztatás meg szivatós vizsgák meg ilyesmi, és aztán meg a 6-8 órával meg a szabad hétvégével arra gondolt hogy ő 10-12-t dolgozik és legtöbbször hétvégén is. és mondjuk ugyanannyit keres. nem azt írta hogy bárki más nem sírhat, hanem hogy mi is hagy sírjunk és ne legyen érv hogy másnak is rossz. éljenek meg azok is akinknek nem volt lehetőségük tanulni, de kapjon többet az aki sokat tanult azért hogy kemény felelősségteljes munkát végezzen.

    • @tapsi :)) ez az.
      @sulemia az a félreértés szerintem, hogy az emberek azért nem tanulnak tovább például atomfizikusnak, mert nincs rá lehetőségük és/vagy kevesek hozzá. Sokan, mint én egyszerűen nem akartak továbbtanulni. Szakmákban tessék gondolkodni, ne papírban/végzettségben. Az uránbányászat is kemény, de sok tudást nem igényel. Például. Álomtej kommentje ebből a szempontból degradáló és lehet, hogy nem annak szánta, de ettől még annak hangzott.

    • Galad: oké, az uránbányász keressen sokat. Álomtej olyanról írt, aki kevesebbet dolgozik és kevesebb a felelőssége is.
      tapsi: csak a mondat felét emelted be. azt írta, hogy a nála kommentelőket, akik neki beszólnak hogy ne sírjon mert ők is annyit keresnek, szerinte nem érdekli hogy nekünk következő hónaptól még a kamarai tagságot is kötelezően fizetnünk kell, vagyis tovább csökken a fizunk csak azért mert orvosok vagyunk. meg szerintem itt is azt mondja: http://diventadottoressa.blogspot.com/2011/03/nem-kommentelheto.html

    • sulemia, Álomtej megfogalmazása akkor is elég lenéző volt, és úgy nézem, nem csak szerintem. Persze ez biztos azért van, mert mi nem vagyunk orvosok, és mert a mi fizunk / bevételünk nem azért csökken, mert orvosok vagyunk, hanem mert az ország nagy része egyre jobban csúszik le a semmibe.

      Mindenki másra is elég keményen rájár a rúd, a legtöbbünk keresete/bevétele (de legalábbis annak a vásárlóértéke) szintén csökkent az elmúlt években, ez nem egy nektek kitalált külön büntetés, nem csak az orvosoknak egyre rosszabb.

      Persze egy ideális világban az orvosoknak járna a jó fizetés és az emberséges időbeosztás, de ahogy Álomtej ezt előadta, az nekem nagyon visszatetsző volt.

    • Régen a legidősebb fiú ment katonának, a következő diplomás lett, a harmadik meg pap.
      Így minden le volt osztva a módosabb családoknál, megbecsült tagjai votlak a közösségnek.
      Jelenleg semminek nincs értéke.
      Sem a diplomának, sem az emberségnek, sem a könyörületnek.
      Értéke kizárólag annak a koszos papírdarabnak van, amit pénznek hívunk.
      A mi gyerkeink már nem fognak hitelt felvenni, a 17 évesem is érti, miért kell másként élnie, nem mondom, hogy hangot nem ad a kínjának (szokott anyázni is), de más értékrendje lett, mint amit kintről sugalltak neki. Pedig átlag kamasz!
      Marad a kisszobában és kifelé tervez az országból.
      Én meg bólogatok csendesen és szidom azt, amikor többet akartam, mint elbírtam…….

    • az asztalosoknak tizenöt éve kötelező a kamarai tagságot fizetni.
      Továbbra sem az orvosok ellen beszélek, de ez a dolog tényleg rohadtul általános és csupa nagy betűvel, MINDENKINEK szopás, bruttó három kiló alatt nemre, korra, felekezetre és szakmára nézvést függetlenül.
      Ami a felelősséget illeti. Igen, egy agysebész felelőssége nagyobb, mint egy péknek, de azért e mögé bújva mutogatni nekem visszás kicsit. Ugyanis valamiért mégis orvosnak mennek az emberek, tehát a sok szopás ellenére valami miatt megéri. Nyilván nem anyagilag, hanem máshogy. Egy péknek soha nem lesz olyan belűről jövő büszkeség a munkájában, mint egy orvosnak, aki épp megmentette valaki életét (fizikailag, vagy lelkileg, mindegy). És persze még biztos van sok dolog, hisz senkinek nem tartottak fegyvert a fejéhez, hogy arra adja a fejét (jó, tudom, ez is demagóg egy kicsit), amit utál csinálni. Az persze megint más, hogy ha az ember idealista és belevág valamibe, amiről azt hiszi jó és menet közben jön rá, hogy az élet nem egy bahia üzlet zsebpénznapkor, akkor csalódhat nagyot a munkájában, de ehhez pont nincs köze a pénznek. Az csak rontani tud, vagy javítani valaminek a megítélésén. Tíz éve amikor szák körül kaptam, mint térképész, minden nap nyeltem egyet, ránéztem azokra a dolgokra, amiket nem engedhetnék meg magamnak, ha nem így keresnék és bementem az irodába szellemi szakmunkáskodni. Most (tíz évvel később, ezt azért lehet ízlelgetni) hetvenet viszek haza és szeretem a munkám.
      Komolyan kérdezem tőled is sulemia és Álomtej-től is, hogy tényleg a pénz az egyetlen baj? Pontosabban, ha a pénzt most hirtelen megtolnák egy nullával a végén fizetés szinten, akkor az tényleg minden problémát megoldana? Mint orvos, nem mint magánember.

    • [Galad](#11256376): természetesen nem a pénz az egyetlen baj, mint az khm köztudott. nem is igazán értem hogy merült fel ez a kérdés.

    • most akkor nem beszélek Álomtej nevében, hogy biztos hogy értette meg minden, csak a magaméban: én nem nézek le senkit se a végzettsége, se a fizetése, se a munkája miatt. nem másokról írtam hanem az orvosokról, mert én orvos vagyok és a mi problémáink érdekelnek főleg meg azokat ismerem. a legkevésbé sem zavar, ha a pékek, bányászok, térképészek vagy bárkik panaszkodnak a saját nehézségeikről a saját blogjukban, és nem fogok odamenni beszólni hogy mit picsogsz, nekem is rossz. lehet hogy a kommentelőket (akiket mind kedvelek, tisztelek és magasra értékelek) az a rossz érzés vezette hogy mi itt most leszólunk és lenézünk másokat, de nekem ebből az jött le, hogy megint megnemértés és ítélkezés övez, miszerint az orvosok mit picsognak annyit, biztos nem annyira rossz nekik mint mondják, és ez rosszul esik.

    • de hát azt itt most senki nem mondta, hogy ne picsogj, vagy hogy nincs okod picsogni, vagy hogy mindig már megint az orvosok picsognak 🙂

    • @Galad: Ezen most elgondolkodtam (mármint ha a fizetésemet megtoldanák egy nullával az mit oldana meg), én a részemről többet aludnék és kevésbé lennék nyűgös a betegekkel, és nem akarnék elmenni másik országba vagy HR-esnek. Ezt megoldaná. Azt hiszem, azt is valamelyest enyhítené, amit az emberek mindig kifogásolnak, hogy ti. az orvosok nem kedvesek, nem emberségesek stb., a kevésbé frusztrált egészségügyi személyzet mindig normálisabban viselkedik. Nem irigykednénk ennyire a betegeinkre, amiért azoknak szabad a hétvégéjük és nem álmodnak minden nap kórházi osztállyal. Nyilván nem oldaná meg az erőforrások elosztásából származó problémákat meg nem kéne kevesebbet várni egy MR-vizsgálatra.

      Plusz, ha az orvosi állásokért verseny lenne a munkaerőpiacon, akkor a valóban alkalmatlanokat és gonoszakat sokkal könnyebben el lehetne küldeni másmerre. Így meg még az is jobb, mint a semmi alapon akár elég alacsony színvonalon is el lehet dolgozgatni a megfelelő helyeken. Csomó szakma hiányszakma, már eleve kevesebb orvos van, mint ahány kellene oda, ha ott elkezded levizsgáztatni őket ötévente és csak azt engedni tovább dolgozni, aki átment, akkor összeomlik a rendszer.

      És persze, minek választottuk, már egyetem előtt és alatt is mindig mindenki elmondta, hogy meneküljünk, de akkor én még naiv voltam és azt gondoltam, hogy á, nem lehet az annyira rossz, biztos addigra már változni fog egy csomó dolog, valamint minek annyi pénz. Idealista voltam, én komolyan nem számítottam rá, hogy ennyire zavarni fog, hogy lepukkant panellakásban élek 33 évesen és tíz éve mínuszban van a bankszámlám 🙂

    • azt hiszem, félreérthető voltam. A legkevésbé sem szántam pejoratívak a kommentem. Aki ma orvosnak megy, az bolond és iszonyatos hálás vagyok a sorsnak, hogy vannak még bolondok, mert az életem és az egészségem múlhat ezen.
      Amit szerettem volna mondani, hogy az orvosokat nem emelném ki. Nem megítélésben, mert nyilván nem, hanem arra akartam utalni, hogy egyre kevésbé van az ember és a munka, a dolog eredeti értelmében értékelve.
      Van munka, amihez nem feltétlen kell megbecsülni az embert, mert dolgoztam műanyagfeldolgozó üzemben, ahol büdös tejes rekeszeket daráltunk le. Nem hiányzott a dolog emberi része. És tudom, hogy ez egy orvosnál, mennyire fontos. A megbecsülés. Szerintem addig, amíg emberileg nincsenek az orvosok helyükön kezelve, mert a többség rinyál és nyíg, hogy hálapénz, meg mittudomén, addig az egész meg van ..szva. Ha az orvos, olyan helyet töltene be a társadalomban, ami ezt a hivatást megilletné, akkor a pénz kevésbé lenne szempont, mert az ami miatt valaki orvos lesz, az nem halna ki belőle szépen lassan. Ráadásul ha ez egyszer bekövetkezne, akkor a pénz része is követné, mert egy megbecsült és jó értelemben véve piedesztálon kezelt embert “kénytelen” lenne az állam megfizetni. Trendi lenne.
      Ez a része a dolognak, viszont sajnos nem egy speciális helyzet, hanem a nagy magyar rögvaló, ami az orvosokon csapódik le talán a legjobban (illetve ugyanez a komment simán behelyezhető lenne egy tanárokkal foglalkozó poszt mögé is).
      Eszem ágába sem volt beszólni, sőt! Azt az egy mondatot leszámítva, maximálisan egyetértek Álomtej-el is és azt is fenntartom, hogy lehet, félreértettem a dolgot (mivel nem csak én, megreszkírozom, hogy félreérthető is volt).

    • Sulemia: de most komolyan el kéne menned magánrendelni legalább heti 4 órában, vagy félállásba, vagy mégis meddig akarod ezt csinálni? Küldök betegeket 🙂

    • [isolde](#11257711): jóde anyagilag számít annyit hogy heti egyszer este 8-ig dolgozzak? a félállással meg az a baj hogy hiányozna a kieső összeg. (rángatott elő kifogásokat)

    • sulemia: nem hiányozna a kieső összeg, mert a másik felében magánrendelnél sokkal több pénzért 🙂
      Hát, nemtom, mondjuk ha négy órát rendelsz négytől nyolcig, 7000 alatt már senki sem kér per ötven perc, mondjuk 1500-2000 a rendelőbérlés óránként, az havi 80-90 bruttó. Persze sokszor lemondják a betegek, és tényleg nagyon fárasztó heti egyszer késő estig dolgozni, simán lehet, hogy gyerekek mellett nem csinálnám.

    • Nekem először nagyon fura volt, hogy minden döntést egyedül kell meghozni, nincsenek kollégák, megbeszélés, de hamar meg lehet szokni. Meg a kizárólag magánnak elég nagy hátránya lehet, hogy nincs fizetett szabi és ha egy hétig beteg vagy, az is teljes anyagi csőd… viszont _sohasem_ kell ügyelni.

    • [isolde](#11257881): amint legyőztem a tévképzetemet hogy ez nekem úgyse menne meg pénzért úgyse jönnének hozzám. volt olyan kollégám aki megpróbálta a kizárólag magánt, de annyi beteget még ő se tudott összeszedni hogy megéljen, pár hónap alatt a gondozóban kötött ki.

    • sulemia: dehát ugyanazt kell csinálni, amit most is csinálsz, csak már eleve egy fokkal jobban vannak a betegek 🙂 Én kizárólag magánba nem mennék, inkább félállás gondozó, fél magán, mert legyen egy kis biztonság azért. Illetve, ha sok órát rendelsz, érdemes olyan rendelőbe menni, ahova te is vihetsz beteget, de ők is szerveznek, mint pl a pszichocentrumosok vagy a rózsakert, akkor nem neked kell betegek után loholni. Plusz valami jó kis honlap, vagy szakmai blog, ahol havonta egyszer felteszel valami ismeretterjesztést a depresszióról, vagy leggyakoribb kérdéseket, ilyesmit, szerintem az odavonzza az embereket (már csak abból is gondolom, hogy így választottam fodrászt, olyan okosakat írt a honlapján, biztos ért hozzá :))

    • Hadd csatlakozzak a szomorú kórushoz egy gondolat erejéig:
      Nem feltétlen az a baj, hogy nem vagyunk megfizetve. Az sem, hogy nem vagyunk körülrajongva. De az a fajta, eleve ellenséges és frusztrált légkör, ami az orvosokat körülveszi, az orvosverésekkel és -perekkel stb., az előbb-utóbb képes kioltani azt az optimista lángocskát* is az orvos szívében, ami pont arra lenne jó, hogy a rossz fizetés és csapnivaló körülmények mellett is tovább csinálja.

      *Tudom, ez tiszta Schaffer Erzsébet, de szerintem az orvoslétnek igenis van egyfajta romantikája, esetleg lángocskával, de legalább a nagymama süteményillata nélkül.

    • [Dr.Morcz](#11261424): na, egy icipici mézeskalács sem? (bocs, bocsi)
      ez tök jó, én mindig azt szoktam mondani hogy nincs itt semmi hivatástudat, nekem ez a munkám mert ehhez értek, és ebből szeretnék megélni, de lehet hogy ez is csak rossz értelemben vett álszerénység (illetve csak sima álszerénység.) (nem tudom milyen lesz ha jó értelemben vesszük, vsz jó)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s