Elmentünk síelni, annak ellenére hogy Berci már előző nap kitalálta hogy ő egyáltalán nem is akar, mertmertmert egy csomó időt elvesz a számítógépezéstől meg ilyesmi. Nagy nehezen rábeszéltük, de kikötötte hogy nem fog síelni, és ez így is lett, mert ő megmondta. Jó volt hogy mégis el tudtunk menni, és gyönyörű idő volt, jó volt a hó, és Nudli síelt és nagyon élvezte és ügyes is volt, és mindketten tudtunk egy párat csúszni a “nagy” pályán is, és Berci is jót rohangált a friss levegőn. Az meg praktikus volt, hogy újra eszembe jutott hogy a múltkor letört a sícipőm sarka, és még egy esélyt kaptam hogy ne így csomagoljam el nyárra és ne jövőre kelljen bosszankodnom, hanem elvihessem szervizbe.
(Oké, oké, volt egy-két apró bosszantó részlet, a sár, a síelhető pályák kínzó hiánya, az árak, amikben mindezeket nem vették figyelembe, ahogy azt sem hogy szinte kizárólag az 5 cm hosszú és 3 mm lejtésű bébipályán evickéltünk, plusz a helyszínen derült ki hogy a honlapon hirdetett kedvezmény (6 év alatt ingyenes) hétvégén nem vonatkozik, de az árak, már úgy önmagában is, horror.)
Meg van a semleges hozadék, ismét bebizonyosodott hogy gyerekkel legalább 12x megterhelőbb síelni mint egyedül / felnőttekkel akiket nem kell felvonóztatni és emelgetni, a kar- és mellizmaim minden mozdulnál sajognak, de a lábamat és a hasamat is érzem.
Este pedig jöttek a csajok filmet nézni. Előtte azért elfogyasztottunk némi tésztasalátát, melegszendvicset, tiramisut, forralt és egyéb bort. A tortilla chips és az újabb üveg borok nagyon jól jöttek a feszültség oldására, amikor elkezdődött a kapargatás. Most először éreztem, hogy a monitor túl kicsi volt egy ekkora volumenű filmhez, főleg hogy a széles vászon miatt csak egy vékony csík volt a kép a közepén, de annak örülök hogy nem moziban láttam, lerágtam volna a körmöm és közben emiatt is külön iszonyodtam volna, így meg jól megvitathattuk közösen hogy akkor ezt most képzeli vagy tényleg, mindazonáltal a végén kicsit meg lettünk feddve Gével hogy nem hoztuk a szokott jó formánkat a vidám kérdésekkel és beszólásokkal. Engem lefagyasztott a rettegés hogy vajon mit fog még kaparni. Tetszett. Párszor ma is eszembe jutott.
Ma meg láttuk a színházban a Micimackó és barátait.
A kaparás engem is kiborított, főleg, hogy köröm/bőrrágós, kapargatós vagyok én is. Brr.
ez milyen film?
[teodora](#11216805)
blk swn
aszittem, valami horror. vagy lehet, hogy nem tévedek. 🙂
[teodora](#11217411)
azért horror az nem, de thrillernek elmegy sztem. bár én félős vagyok.