Az egyik pillanatban még azon gondolkodtam, hogy filmben mennyire nehéz ennyire ízlésesen bemutatni a gyászt, hogy mégis érződjön a szomorúság, kétségbeesés, reménytelenség mélysége*. A másikban már azon hogy mennyire ciki a metrón sírva fakadni egy könyvön, és vigasztaltam magam hogy igaziból semmilyen kisbaba nem halt meg.

 

*Nem segít hogy főleg a sikoltozós-vergődős jelenetekért lehet díjakat kapni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s