Az egyik pillanatban még azon gondolkodtam, hogy filmben mennyire nehéz ennyire ízlésesen bemutatni a gyászt, hogy mégis érződjön a szomorúság, kétségbeesés, reménytelenség mélysége*. A másikban már azon hogy mennyire ciki a metrón sírva fakadni egy könyvön, és vigasztaltam magam hogy igaziból semmilyen kisbaba nem halt meg.

 

*Nem segít hogy főleg a sikoltozós-vergődős jelenetekért lehet díjakat kapni.