miért szeretek mégis dolgozni néha

legalábbis bejárni

1. Reggeli megbeszélésen a volt tutorom, egyébként főorvos, megkocogtatja a vállam: figyelj, sulemia! És rám mosolyog, a két metszőfoga helyén két tic-tac virít. Egyébként főorvos.

2. Vizit, utolsó kórterem, kezdünk fáradni.
orvos: Napi két litert meg kell inni!
beteg: Én annyit nem tudok.
orvos: Nem egyszerre, hanem az egész napra elosztva. Beleszámít a leves,…
osztályvezető főorvos sulemiának: Két liter, az csak négy sör. Annyit bármikor meg lehet inni.

3. Az osztályvezető főorvos és a kezelőorvos zavartan nevetgélnek a mániás beteg ágya előtt, akire panasz volt mert múlt éjjel hangosan maszturbált. Gondolkoznak hogy szóba hozzák-e a dolgot, végül inkább csak megkérik a betegtársak éjszakai nyugalmának tiszteletben tartására.
sulemia: Vagy emeljük meg az esti leponexet ötszázra.

És ez még csak a délelőtt volt.

5 thoughts on “miért szeretek mégis dolgozni néha

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s