Estefelé eléggé szidtam magam, amiért pont az évszázad leghidegebb napján nem vettem sapkát. Sőt a vastag pulcsit is lecseréltem egy helyes blézerre, és a zoknim is vékony volt. Mert ugyan reggel felmértem hogy dolgozni kocsival megyek, a vidám lány fel szokott szedni reggelente. Csak azt nem mértem fel, hogy nem vár rám este fél 8-ig amíg végzek minden munkámmal, és nem visz el a Krimóba, és onnan később a gyrososhoz, és onnan haza. De legalább a Krimó és a gyrosos közötti szakaszon tapsi kölcsönadta a nagyon szuper fülvédőjét, sőt még a nagyon szuper fülvédő-lelőhelyet is elárulta. Sőt azt is mondta ma, hogy a gimiben minden fiú velem akart volna járni, ha mer, ami szintén nagyon kedves volt, persze nem azért mert kevésbé fáztam tőle, hanem jól esett, ha nem is hittem el teljesen. Métely pedig észrevette hogy be van festve a hajam. Meg sokat beszélgettünk testképről, mell-és melltartóméretről, hastáncról meg zumbáról, és azon is elméláztunk röviden, hogy a török nadrág fölött az úszógumi kibuggyan, kitüremkedik vagy pedig kifittyen (vagy ficcen volt?).