Van egyrészt a kórház, ahova ismét azzal a vággyal járok be, hogy valaki vegye már észre hogy milyen szarul vagyok és taknyam-nyálam összefolyik, és jó, ha nem is küld haza hogy csak pihenjek nyugodtan majd mindent megold, de legalább sajnáljon. De már kezdem felfogni hogy ez nem fog bekövetkezni, és próbálok leszokni róla. És legalább örülök annak hogy a vidám és a szende lány bejöttek megkérdezni hogy elvigyenek-e hazafelé, sőt meg is vártak. És hazafelé megbeszéltük hogy mért szar a hangulat mostanság, és rájöttem hogy mégsem engem baszogat mindenki, és nem is én vagyok túlérzékeny. És hallottam újabb pletykákat:
s: Milyen jó hogy most ennyi minden történik, mindenki mindenkivel kavar, egy éve például semmi ilyen nem volt.
szende lány: Mi nem így tudjuk.
És meséltek.

Advertisements

3 thoughts on “

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s