Még nem késő kiszállni (?)

A minap az ovis öltözőben két anyuka arról beszélgetett, hogy a gyerekorvosok “ugyanazzal a betegséggel” az egyik gyereket hetekig otthon tartják, a másikat meg küldik oviba. Teljes természetessel hagyta el egyikük száját, hogy az orvosok mind hülyék. Nem szóltam rájuk, hogy legalább figyeljenek, kinek a társaságában engednek meg maguknak ilyesmit. Meg nem is az hogy megsértődtem, vagy elkeseredtem volna emiatt, hiszen ez már annyira általános vélekedés, hogy közhelynek számít. És nem is az hogy érvelni akarnék, hogy de igenis, minden egyes orvos egytől egyik szent, aki önzetlenül küzd a betegek jólétéért meg minden.

Pár hete a kollégáim említették, hogy a héten három pszichiáter halt meg az országban, az idősebbek ismerték is őket. Eszembe jutottak a statisztikák, amiket még szakvizsgára készülés közben olvastam. Köztudott, hogy az orvosoknak jóval az átlag alatt vannak az egészségi mutatóik, nemcsak a hasonló képzettséggel, szocioökonómiai státusszal rendelkezőkhöz, hanem az átlagpopulációhoz képest is, alacsonyabb az átlagéletkor, magasabb az öngyilkosság, alkoholizmus, gyógyszerfüggőség, depresszió aránya. Erre a könyv ki sem tér, ez a kiindulási pont. Hanem azt részletezi, hogy ezen belül az orvosnők és a pszichiáterek is rosszabb helyzetben vannak, pl: az orvosnők között a pszichiátriai betegség előfordulása 57%, a depresszióé 51%. A pszichiáternők között ugyenez 73 és 50%. Az orvosnők öngyilkossági aránya a nem orvos női populációhoz képest 3-4-szeres, a születéskor várható élettartam 68 év, az átlagpopulációban 74, a nőknél 78 körül van.

A könyv lehetséges indokként hozza fel a karidovaszkuláris betegségek és halálozások, és a munkavégzés fölötti alacsony kontroll közötti ismert összefüggést. Hát igen, bejön a beteg úgy hogy nagyon rosszul van, összekalapáljuk, hazamegy, mondjuk neki hogy ha szedi ezt a gyógyszert jól lesz, nem szedi, fél év múlva bejön úgy hogy nagyon rosszul van stb. Meg kiszámíthatatlan az egész, nincs az hogy előre dolgozom ha másnap korábban el kell mennem, minden nap történhet bármi. Tegnap kora délután például  megint hihetetlenül frusztráltan és puffogva mentem le a betegfelvételre, azzal hogy “nem hiszem el hogy ezt most tényleg nekem kell csinálni”, azután hogy már három beteget felvettem, és egyébként egyedül felelek 53 betegért. Ilyenkor általában eszembe jut, hogy mi a fenét csinálok én itt, mért is jó ez nekem.

Emellett naponta fontos döntéseket kell meghoznunk, amiken akár a beteg élete is múlhat, néha gyorsan, máskor veszélyes körülmények között. Ha maradunk a tegnapnál, ügyeletben például három beteg sorsa felől kellett döntenem (és ez kevésnek számít), az egyik aznap nyugtatókat vett be öngyilkossági céllal, a másiknak rosszabbodott a betegsége és akarata ellenére kellett ott tartani, a harmadik pedig a fejem mellett a falat bámulta és a nevét sem volt képes megmondani. Ma reggel pedig még végighallgattam egy nyugtalan beteg üvöltözését a zárt osztályon (miszerint azt érti hogy azért van itt hogy segítsünk, de szerinte nem az a segítség ha injekciókat adunk neki, hanem ha kinyitjuk végre a hátsó lépcsőhöz vezető ajtót, mert tűzvédelmi szempontból az a biztonságos) (miközben a pszichológus érdeklődve álldogált mellettem, mintha egy jó kis performance-t látna, és kérdezgetett hogy mért van itt a beteg) (bár lehet hogy nekem is jót tenne ha nem ilyen véresen komolyan fognám fel a dolgokat) (bár ő ugye megteheti hogy csak akkor foglalkozik a beteggel ha már nem veszélyes, míg én nem).

És közben folyamatosan a fejünk felett lebeg, hogy a betegnek vagy a hozzátartozóknak nem tetszik valamelyik döntésünk, és feljelentenek. Jogosan vagy jogtalanul, lesz bünti vagy nem, akkor is stresszes.

Nemrég megint szóba került a külföldi munkavállalás. A 25-40 éves korosztályban mindenkinek megfordult a fejében, általában nem a külföld szeretete vagy a kalandvágy miatt indulnak neki az emberek, hanem mert itthon már nem bírják, fizikailag, érzelmileg, anyagilag. És nem az marad itthon aki olyan  jól érzi itt magát, hanem akit itthon tartanak a barátok, család, változástól való félelem.

Kíváncsi vagyok, hogy az orvoskodásnál is van-e olyan mint a dohányzásnál, hogy ha bizonyos életkorig abbahagyod, még visszakúsznak az életkilátásaid a kiindulási szintre.

19 thoughts on “Még nem késő kiszállni (?)

  1. ó, basszus, annyira a szívemből szóltál és annyit lehetne még ezt fejtegetni, meg részletezni és pont néhány hete beszéltük egy barátnőmmel, hogy itt kéne hagyni az egész szart, pénzzé tenni mindenünket és venni egy jegyet csak oda valami csodás helyre, ahol mindig süt a nap és a lábaimat nyalogatja a tenger és inkább élném le az életemet alkalmi munkásként ott, mint orvosként itt, és azt hiszem ezzel máris eleget mondtam, mert sajnos nem viccelek. bocs a kisregényért, de hogy pont ma reggel…

    • mi a húgommal akarunk lángosost nyitni Koh Phanghanon, csomó német turista van és egész Thaiföldön nincs egy lángosos, szerintem menne.

    • [kisfeketemadar](#10989234)
      valószínűleg mind gondolunk rá időnként. a szakvizsga előtt még azt gondoltam hogy majd a szakvizsga után megyünk, a szakvizsga után viszont lehűtöttem magam hogy betoji vagyok/itt van mindenki/ mi lenne a gyerekekkel.

      isolde: 🙂 langosch- palatschinken – bratwurst – heck 🙂
      köszi a linket!
      tényleg kitolás hogy nálad nem lehet kommentelni, de tök igazad van abban amit írtál, a kinect miatt meg fogadd összes irigykedésemet.

    • En eljöttem. Akarta a fene, nekem jo volt otthon is. De lett egy pasim, aki mar fel labbal kint volt, valaszthattam: megyek vele, vagy elveszitem (tavkapcsoltat nem palya nekem). Most itt vagyok. Nem bantam meg. Ahogy en latom, azok a kollegaim szenvednek, akik magyarul akarnak elni es dolgozni itt. Akik folyton hasonlitgatnak es otthoni törtenetekkel bezzegelnek. Nem volt nekik jo otthon, de nem jo itt sem. Es igen: a lenyeg az, amit isolde mond. Eleg egy helyen dolgozni, hogy jol megelj. Hogy ne aggodj a penz miatt. Hogy ne a te gyereked legyen az utolso, akit elhoznak az ovibol. Szar, hogy nincs itt multad. Szar, hogy nincs itt a csalad. Szar, hogy keves az elö kapcsolatod, marad a net. Ez az ara…Hogy meddig eri meg, nem tudom. Tan mig a gyerekek kicsik…Tan mig iskolasok lesznek…nehez volt eljönni, de visszamenni se könnyebb…

    • Szakmai összefogásban egymás mentalhigiénés megsegítése, pl. öneszerveződő szupervíziós csoportokban ? Persze, ez nem orvosolná a munkaleterheltséget, de segíthetne azon, hogyan kezeljétek, kezeljük az ezzel járó dolgokat. Nem a magánéletbe ömlene bele, hanem megmaradna szakmai berkeken belül.
      A szuparvízó pont arra jó, hogy ne esetelemzésekkel, hanema szakmai szerepekkel, és a saját viszonyulásunkkal és személyes nehézségekkel is foglalkozhassunk. Erre nagy szükség van.
      A pszichológusoknak a gyógyítási területen effektíve kötelezővé tették a szakmai protokollban. Szerintem az orvosi vonalon is kezdeményeznetek kellene.
      Én a magam részéről beleőrülnék a munkámba, ha nem járnék havi kétszer egyéni szupervízióba, és havonta egyszer csoportosba is. Van költsége, de vannak ingyenes, önkéntesen szerveződő csoportok is.
      Jelenleg nem tudok jobb áthidaló módszert annak, aki nem akar igazából elmenni innen.

    • Artemon: munkaidőn kívül nekem arra nincs sem pénzem, sem időm, sem kedvem, hogy a heti rendes munka plusz a kutatás meg egy ügyelet, egy magánrendelés meg egy továbbképző csoport mellett még többet foglalkozzak a szakmámmal akár szupervízió keretében, mert akkor tuti sose találkoznék a férjemmel. Így is alig emlékszem, hogy néz ki, és nincs kitakarítva három hete a lakás. Munkaidőn belül nagyon jó lenne, de mivel így is átlag kettő és fél órával a munkaidő vége után megyek haza, így elég reménytelennek tűnik.
      Perzse, megtanuljuk mi is orvosi kommunikációból, hogy így-úgy Bálint csoport, csak éppen a gyakorlati életnek nagyon sokat kellene változnia, hogy beleférjen az ilyesmi. Egy bizonyos terhelési szint felett egy Bálint-csoport szerintem már maga is plusz terheléssé válik és elveszíti az eredeti funkcióját.

    • nagyon okos, valoban arrol van szo hogy aki magyarul el kulfoldon az nem fog tudni beilleszkedni. en kulfoldon elek es teljesen beilleszkedtem, itt van az eletem, nem csak a munkam de a hobbym es a barataim is. muveszi teruleten dolgozom sok orvos van korulottem, nemelyek nagyon kozel allnak hozzam. haaaaaat…meloznak egesz nap. reggel kilenctol neha este nyolcig, es a korhazasok ehhez kepest meg csak nem is keresnek jol. a maganpraxisban dolgozok viszont igen jol keresnek (es nevezetesen a pszichiaterek is).

    • [janiska](#11218177) neked ez hány év alatt jött össze? na azt végképp nem tételezem fel magamról, hogy kimegyek külföldre és ott indítok be egy virágzó magánpraxist. még itthon se mertem hozzáfogni.
      de azért azt nem hiszem hogy az itthoni 120 ezerhez képest nem keresnek jól (havonta.)

    • dehogynem, jol keresnel 🙂 csak itt keresnek a korhaziak ne olyan nagyon jol a maganprakszisozokhoz kepest.

      most vagyok kinn hetedik eve.

      es en batoritanalak, mert nehany tobb esely van a megmaradasra nehany orszagban. mondanam Fr.ot de sajnos ok ragaszkodnak hozza hogy a kulfoldi orvosok ujra csinaljak az orvosi elso evet, enelkul nem praktizalhatnak. pedig…hihehetlen orvoshiany van. nem pont pszichiater, de orvoshiany altalaban. pl. rengeteg roman orvos jon ide haziorvosnak.

    • hehe, atirom a mondat egyik felet de nem a masikat…bocs. szoval “nehany orszagban tobb esely van” akart lenni a mondat.

    • @sulemia
      van konkrét oka, hogy nem kezdesz magán praxisba? Vagy még nem?
      Nekem ez, ismerve téged, bőven miért ne kategória.

    • nem akarok beleszolni, nyugodtan lojj le ha nem erdekel a velemenyem, de azert irok mert kedvelem ezt a blogot, sokszor beugrom ide. kockaztatas nelkul nincs gyozelem, es ha nem jon be a maganprakszis, meg mindig visszaterhetsz a korhazba (talan nem abba ahol most dolgozol de masikba…). nem ismerlek szemelyesen de annak alapjan amit irsz, nyugodtan lehet onbizalmad, mert helyen van minden aminek kell.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s