az elmúlt hetem

avagy utólagos ömlesztés

Szerdán délelőtt kiléptem a kórház kapuján és sütött a nap és szabad voltam, és isolde némileg hasonló témájú postja jutott eszembe, de aztán mégse mentem városnéző villamosozni, hanem megvettem amit kellett, majd ólomlábakon hazaküszködtem magam és beájultam az ágyba. Nem sokkal később hazavittem Nudlit az oviból, majd a moziban sóhajtoztam és nézegettem az órám. Este a jelmezbálra való készülés során kiderült hogy még piros szoknyát is kell vennem, mert bár az eredetileg tervezett darab feljött rám, létezni már nem bírtam volna benne egy percnél tovább.

Ezért csütörtökön a kocsmázás előtt minden piros foltra rávetettem magam messziről a bevásárlóközpontban,  negyed 9 körül már kellően stresszes voltam, de azért a szappandarabkát osztogató srácnak még elhadartam hogy a férjem egy ilyenbe harapott bele a minap mert gumicukornak hitte. Bosszankodtam is rendesen, Magyarországon tényleg nincsenek színek, a szoknya barna vagy szürke, esetleg lila lehet. Piros színű csak a felső vagy a ruha, esetleg egy-egy kabát. (Én is fekete nadrágban és lila felsőben voltam épp, de az más.) Végül a Springfield megmentett, igaz hogy kockás a szoknya de nem 10 centi a hossza illik hozzám és fogom is hordani.

A kocsmában ügyesen utasítottam vissza az unszolást hogy maradjak még, amit a Psyblog meggyőzési stratégiákról írt sorozatának köszönhetek. (Mért, hánykor kelsz holnap? Nem válaszolok, mert belekötsz.) Útban a metró felé AnnGellel plázákról és ruhavásárlásról beszélgettünk, de Brainoiz nem tette szóvá, mert lefoglalta a partiállat énje fölötti szomorkodás, miszerint már éjfél előtt otthon lesz. Itthon még sok dolgom volt, ki kellett díszítenem a Gé által időközben megsütött muffinokat,* és időt és fáradságot nem kímélve befesteni vörösre a fürdőszoba egész berendezését, néhány pólót és törölközőt, és magamat nyaktól felfelé, kivéve a hajam. Pontosan egynegyed árnyalattal lett vörösebb mint eredetiben.

Pénteken szuper volt a buli,  senki sem jött rá a jelmezemre és nem vették észre hogy befestettem a hajam, de ez érthető mivel nem látszott.

halloween 017

A cipőt külön kiemelném, luciától kaptam kölcsön és már külsőre is nagyon tetszett, de aztán bebizonyosodott hogy tényleg egész kényelmes is. A tanulság, hogy nem szabad látszat után megítélni a magassarkúkat.

halloween 096

Szombaton Gé elvitt egy darabon a meglepetéspartira, nehogy elkéssek és a kapuban összefussak az ünnepelttel, közben lehetséges jelmeztémákról beszélgettünk, például film-illetve sorozatszereplők, vagy fizikai törvények és természeti jelenségek (a gravitáció és a relativitáselmélet például jók csak a megvalósításuk kérdéses, végül biztos mindenki Doppler-effektusnak öltözne), meg még erről:
s: Bazdmeg, otthagytam a pezsgőt.
g: Ó.
s: A kurva életbe, nem tudom elhinni.
g: Mit csináljunk?
s: Káromkodjunk. A picsába, hogy lehetek ilyen hülye.

A bulin pezsgőt öntöttem a tojáskrémbe és nézegettem az órát, hogy mikor nem ciki már lelépni.

Ja és közben néha dolgoztam is, a fennmaradó időben pedig a nyáron elmaradt wellness üdülést szerveztük a jövő hétre, hopp ebből úgy tűnik mintha mégse én lennék a legszerencsétlenebb teremtmény a világon, de sietek megjegyezni, hogy valószínűleg újra elmarad mivel Nudli tegnap belázasodott.

* Igen, lerakja a gyerekeket és muffint süt helyettem amíg én kocsmázom. Aki most nagyon utál, annak a kedvéért megjegyzem hogy Gének is vannak rossz tulajdonságai, csak azokról nem írok.**

**Gének: természetesen nincsenek, csak azért írtam hogy ne irigykedjenek.

Advertisements

5 thoughts on “az elmúlt hetem

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s