ízek imák szerelmek

Stílusosan három szóval jellemezném: klisés, teátrális, erőltetett, csak akkor kimaradna a fals, dagályos és a hosszú (140 perc, de nem úgy hogy magával ragad a történet és észre se veszed az idő múlását, hanem hogy az órádat nézegeted és sóhajtozol hogy tejóég még Balira is elmegy). 

Próbáltak mindenféle jó dolgot összeszedni innen-onnan: a porvance-os filmek, meg a Vicky Christina Barcelona (innen egyvalamit sikerült, Javier Bardem a neve) (de még ő sem tudta feledtetni a többi hiányosságot), Bakancslista ugrik be így elsőre, spiritualitás, útkeresés, bölcseskedő hűdemegmondások (a hosszabbak jobbak, mert a végére elfelejti az ember az elejét és kevésbé tűnik fel hogy mekkora sületlenség), szép tájak, jó zene. És klisék, klisék.

Julia Roberts végig megindultan néz és/vagy mosolyog. A karaktere 48 évesen jön rá hogy meg kell keresnie önmagát, ezért elkezd utazgatni, mindenhol jó fejekkel ismerkedik meg akik mind leborulnak előtte és a lábát csókolgatják, mindannyiuk életét megváltoztatja, miközben – természetesen – megvilágosodik.* Elképzelem a forgatást, ahol mindenki odáig volt hogy egy ekkora sztárral forgathat. A castingba nem is fektettek sok energiát, az ő neve már elég, meg egy valódi pasi, így legalább érthető hogy mért őt választja.*

 

 

*Ez nem számít spoilernek, mert:
1. ennél nagyobb evidenciát elképzelni sem lehet
2. NE NÉZD MEG!!!!