Betűs krónika

Vagyis: mi történt amióta meglett az ajándékkupon. Főleg az iskolakezdéssel kapcsolatos.

aug. 31. kedd.
8h: Idegesen készülődünk. Furcsa újra korán kelni és a gyerekeket is összekészíteni időre, ők is elszoktak tőle.
9h: Csak fél órával indultunk később mint terveztem, de ma még nem gond.
10h: A leendő iskolában a szokásosnál hangosabb és határozottabb vagyok, vidámságom kissé erőltetett, de a körülményekhez képest ez jó. A tanító néni kedves és barátságos, és sokat beszél. A másik anyuka is sokat beszél. Mindenképp el akarom mondani amiért jöttem. A gyerekek vígan gombfociznak a sarokban a leendő tanteremben.
10.30: Három mondatban, fél perc alatt eldarálom amiért jöttem. Hogy hát a Bercivel korábban voltak kisebb gondok, és pszichiáternél is voltunk, fejlesztésre is jár, ez az autizmus vonal, de nagyon enyhe blaa blaa blablabla. A tanító néni rögtön megnyugtat hogy ez mostanában nagyon gyakori. Megnyugodva megyek megvenni a tankönyveket.
11h: A fél órás sorbanállás alatt számos ötletem támad a procedúra gyorsítására. Vajon az iskolarendszer örökre bentragadt a 20. században?
22.30: A tanévnyitó korai időpontjára hivatkozva búcsúzkodom, hogy jusson idő 1-1 órát zombulni a kanapén és a zuhany alatt.

szeptember 1. szerda.
6.15-kor csörög az óra!
7.35: Anyu dumcsizik az autóban, én meg nyomom a gázt, milyen ciki már elkésni az első tanévnyitóról.
8h: Kár volt izgulni, hosszan várakozunk, Berci nagyon édesen, tőle szokatlanul rám tapad, főleg mikor megtudja hogy mindjárt szétválunk, őket a nyolcadikosok fogják bekísérni az óriási tornaterembe az irdatlan tömeg elé.
8.15: Bevonulnak, Bercit a tanító néni veszi szárnyai alá. Igyekszem vidám arcot vágni, a sírva mosolygás nem megy különösebben jól, legalábbis belülről nem úgy érződik, meg Berci arca sem vidul fel tőle a távolban. Eleve mért gondolták hogy Halász Judit jó lesz aláfestő zenének, különösen is kíváncsi lennék mi vezette azt a személyt aki pont ezt a két számot szemelte ki.
8.40: Végre vége, rohanok Bercihez, a következő 20 percben nem engedi el a kezem.
9h: Oldódik, már a star wars játékról beszélgetnek a barátjával.
9.30: Az iskolások elfoglalják helyüket a padokban, a szülők a háttérben muslincákat dörgölnek ki a szemükből (most nem én).
12h: Berci ahogy kell, vidáman és energikusan kerül elő az oroszlán barlangjából, még mesél is az élményeiről, szokás szerint inkább az apjának.
17h: Most én ülök be Berci padjába, a roppant fontos szülői értekezletre.
19h: Lezsibbadt az agyam, 8 oldalt jegyzeteltem. Gyorsan megcsodálom a falon az első iskolai művet.
20h: Gével megtanuljuk öntapadós fóliával bevonni a tankönyveket, határozottan látható a fejlődés, van is honnan. Mutogatom Bercinek hogy melyik füzet milyen színű borítóban van.
21h: Most nincs hosszas közös játék, mászkálás lámpaoltás után.
22h: Tervezem hogy írok egy posztot ami párhuzamot von a Berci születése körüli élményeim és a mai nap között*, és kitérek egy az utóbbi időben olvasott bejegyzésre (sehol sem találom) valakitől, aki nem szívesen engedi ki a gyerekét a gonosz és rideg világba a prosztók közé. De nem kerül rá sor.

Augusztus 2. csütörtök
7h: Mégis nehéz az ébredés.
7.50: Gé a kocsiban memorizálja hogy akkor a bögrét a padba, az adatlapot a tanító néninek, a kabátot az akasztóra Berci neve mellé, közben nyomja a gázt, mégiscsak ciki elkésni rögtön az első tanítási nap.
9-10h: Egy órát töltök a bevásárlóközpontban a rajzfelszerelés számára a megfelelő méretű műanyag doboz kiválasztásával.
11h: Épp hazaértem, eltervezem hogy akkor majd 11-kor indulok a gyerekekért, mert előtte még be akarok ugrani a barkácsboltba, hátha ott van mosogató alá szerelhető kuka. Vagyis most.
12h: Ez a nap is eltelt, annyit tudok meg róla hogy az egyenes vonal lerajzolását gyakorolták.

 

*Azon gondolkoztam hogy mért sírtam el magam az évnyitón. Akkor történt, amikor el kellett válnunk egymástól és láttam Bercit tőlem külön. És nem is a legelső elválásunk jutott eszembe, amikor a születése után pár perccel elragadta tőlem a gonosz szülésznő (hát igen, az este született babákkal ez már csak így van anyuka) (akkor még transzban voltam, nem sírtam, csak utólag mindig ha eszembe jutott), hanem a második, amikor másnap begyűjtötték a gyerekeket éjszakára. Előtte már vagy egy órája nem tudtam megnyugtatni Bercit, és sírt mint egy… ööö… nagyon hangosan síró csecsemő, és aztán ahogy rátették a kis taligára sorban a többi baba mellé, abbahagyta és elkezdett nézelődni, szóval akkor utána nagyon zokogtam, gondolom a kimerültség meg a hormonok meg a sok érzelem miatt is, de főleg azért mert ő az enyém és hogy merik elvenni tőlem. Most írt erről a témáról lustanyu is, az óvoda vontakozásában.

2 thoughts on “Betűs krónika

  1. A Kiss Jánosban a Se hall se lát Dömötör volt, üdítő színfolt a kiégett igazgatónő monotonan ledarált beszéde után.

    • 🙂 Akkor már mért nem a Birka-iskola.
      Kicsit én is megijedtem, amikor elkezdte taglalni az elsősöknek hogy mért is hiányzik nekik az ovi, de aztán sikerült valamennyire pozitív irányba kerekítenie a beszédet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s