Szerintem elég kínos a kajafőző műsorokban, hogy most már mindig kötelező performanszot is prezentálni, sőt legtöbbször már kettő is van, és annak ellenére hogy ezek legtöbbször cikisen kínosan gázok, azért mindig áradoznak róla hogy mekkora feledhetetlen élmény volt a házigazda nagymamájának csodálatos zongorajátéka (aki kicsit is ad magára az minimum könnyekig hatódik meg), vagy a pár négyzetméteres szobában 10-12 kamerával körülvéve önfeledt felszabadult táncot járni egy harmonikás pasi kornyikálására. Jó, tudom, ezért vedelnek, és meg is van mondva hogy eszükbe ne jusson kritizálni, meg vigyázni is kell hogy nehogy rossz benyomást keltsenek a nézők előtt és elveszítsék értékes celeb státuszukat. És főleg, minek nézem, tudom.
Meg az is kínos (váltott témát meredeken), ha valaki száz százalékig biztos benne, hogy az olvasókat nem érdeklik, sőt kifejezetten untatják a saját életükről író bloggerek, csakis a kitalált irodalmiaskadó fülledt történetecskékre buknak, és annyira felzaklatja hogy de igenis érdekli, hogy nem tudja abbahagyni az ezzel kapcsolatos bosszankodást, mormogást és fröcsögést. Csak úgy általánosságban.
ha ez utóbbi valóban így lenne, akkor engem pölö senki nem olvasna.