érzelmes

Gyilkos hőség: ma meghalt az összes 70 évnél idősebb betegem.

(hatásszünet)

A néni hajnalban halt meg, már vártam, hetek óta készülődött, már előtte sem lelte örömét az életben elég régóta. Nekem kellett megmondani a fiának, sírt. Az elkeseredésének valódi indoka kétséges, miután pár napja még minden követ megmozgatott, hogy megspórolhasson 3000 forintot az anyukáján. Alternatív indokként (az anya elvesztésével szemben) a kórházban tárolt anya nyugdíjának elvesztése jön szóba, de lehet hogy ebben is csak paranoiás vagyok.

A bácsi hirtelen halt meg délután, minden előjel nélkül, délelőtt még ugyanúgy panaszkodott hogy rosszul érzi magát mert kótyagos a feje és gyenge, ahogy minden átlagos napon. Illetve hirtelen lett rosszul, és aztán az intenzívesek minden erőfeszítése ellenére könyörtelenül egyre rosszabbul lett és végül be is fejezte amit elkezdett. Nekem kellett megmondanom az unokájának, aki látogatni jött és pont a csúnya jelenet közepébe csökkent. Vigasztalhatatlanul zokogott. Közben a többiek még kicsit csevegtek a menő pumpás szívóról (de jópofa ez a kézi szívó, ilyet még nem is láttam, hol szereztétek?), meg arról hogy most olyan vizesek mintha lezuhanyoztak volna.

Már napközben is elérzékenyültem kicsit, amikor egy beteg elmesélte az unokája szavait a nagyapja halálával kapcsolatban, hogy ő most már addig nem lesz boldog amíg vissza nem jön a papa. Úgyhogy munka utáni levezetésként sírdogáltam kicsit a szobámban. Nem mindig szoktam ha valaki meghal, úgy tűnik most kicsit sok volt ez a nap/hónap/félév (már jó rég sírtam utoljára).

Később az erkélyen magyaráztam a gyerekeknek hogy mért örülök annyira az esőnek. Még később bepróbálkoztam a csizmás kandúros nézéssel* Gének hogy mégse menjen el, de elment, előtte azzal próbált felvidítani hogy hiszen már teljesen önjáróak. Az lehet, de a “nem mozdulok a kanapéról” projektet akkor sem lehet mellettük megvalósítani, meg kell tekinteni a hálóban az egykezes-egylábas bukfencet, meg a hátra-ugrós-bukfencet (és megígértetni Bercivel hogy nem próbálja újra), és nyolcszázhatvanszor szólni hogy menjenek végre fürödni, és előkészíteni a pizsamát meg a kakaót, és megmosni őket ott ahol mégsem mosakodtak meg, és kivonszolni Nudlit úgy hogy Berci kapaszkodik belé (ez egy verseny a gyerekek és a felnőttek között, az ő céljuk hogy együtt maradjanak, a mienk hogy ne, de mi nem nyerhetünk, még akkor se ha igen), és mesét olvasni, és fogkrémet nyomni a fogkefére, és megsikálni Nudli fogait mert ő “nem tudja”, és leereszteni a redőnyt és bedugni a szúnyogriasztót, és keresgélni a cumit és odaadni helyette a pótot.

*shrek2

4 thoughts on “érzelmes

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s