nem is a sok munkától vagyok álmos

Az elején kicsit szomorú voltam, a mai világban már nincs biztos pont, állandóság, minden folyamatosan változik, az Alaptáborban már nem lehet Marlenkát enni, sem perecet.

Aztán tapsi megmutatta Vidnek hogy működik a fényképezője (Vidé), aztán a saját új gépét is megmutatta nekünk, különösen az automatikus mosolyfelismerő funkción nevettünk nagyot, különösen amikor meg akartam nézni az eddig készült képeket és nem voltam tudatában hogy a gép még mindig élesre van állítva, és egyszercsak elkezdett kattintgatni magától, majd amikor ezen mind jót derültünk, még többet kattintgatott. Aztán sajnáltuk Zyrót hogy csak rogyasztva fér el a galérián (csak ha feláll) (ülve nem kell behúznia a fejét), címkét kerestünk a babzsákfotelen, de nem katonai csak a színe (pedig jól nézne ki a katonaságnál a …ööö… szobákban), majd hirtelen szembesültem a ténnyel, hogy már nem megyek haza korán ahogy előtte terveztem (sebaj az éjszakai busszal át se kell szállni), aztán hárman maradtunk tapsival és búvárzenekarral, és jót beszélgettünk, főleg a hozzátartozóinkról.

Hazafelé meg most nem az volt hogy látom ahogy elmegy a busz az orrom előtt, hanem hogy a busz álldogál pár percet a megállóban és pont elérem, és  az alkesz kedves ellenőr bácsi kérdezi hogy ugye bérletem van, és amikor nem kapcsolok és amolyan stréberesen biztosítom róla hogy jegyem van és máris lyukasztok, lemondó hangon szól még egyszer hogy üljek le (egyes).

2 thoughts on “nem is a sok munkától vagyok álmos

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s