Könnyen eldőlt hogy hova megyünk:
s: Ha szép idő lesz holnap kimegyünk a Margit szigetre.
B+N: Mi az a Margit sziget?
s: Az egy szép sziget, voltunk már ott apával, van erdő, meg egy kis állatkert csak amikor ott voltunk már zárva volt, meg ettünk fagyit is. Ha esik az eső elmegyünk a Tropicariumba.
B+N: Tropicarium! Tropicarium!
Ügyesen odataláltam, parkoltam is, olyan 25-30 perc alatt meg is néztünk mindent (Bercinek köszönhetően, aki elég gyakran kiáltozott hogy menjünk már, meg hogy ő már a krokodilt/cápát/ráját szeretné látni, a rájasimogatónál pedig hirtelen pisilnije kellett, pedig már csak órák kérdése lett volna hogy az egyik feljöjjön a felszínre és megérinthessem. Láttunk mindent ennyi idő alatt is, röviden. Szerencsére nem takarta el a látóteremet egy fényképezőgép mert életem párja fényképezte vele a blog új fejlécét (ha nálam van úgyse álltam volna meg: csak még egyet a cápáról, jaj most olyan közel jött, jaj homályos lett stb). Bementünk repetázni az állatkereskedésbe is, hosszan álldogáltunk a jó fej arapapagáj előtt. Jutott idő a játszóházra is, én meg eljutottam megvenni a titkos ajándékot.
A vonat meg jó fej volt és 2 órával előbb jött, végre 4 tányért terítettem vacsorához. Elkezdődhetett a lego Indiana Jones party is, de nem csak emiatt várták ám haza.
