A férjemmel megegyeztünk benne hogy mi mindketten csendben üldögélős öregek leszünk, nem pedig járkálós-pakolászós-méltatlankodósok, üzenném az unokáinknak, hogy ha majd nem tudjuk már a dátumot meg időnként keresgéljük a szüleinket, legjobb ha elém raknak valami ősrégi számítógép maradványt, lényeg hogy legyen egy billentyűzet amit nyomkodhatok. A férjem egy tv-t rendelt maga elé, (esetleg a plafonra hogy fekve nézhesse), de ő igényesebb nálam, nem elég ha berakják végtelenítve a Ponyvaregényt, meg akarja nézni az összes filmet amit betározott magának a winchesterre. Szerintem az akkori technológiával már nem lehet majd lejátszani a mostani avi fájlokat, de szerinte addig fogja konvertálgatni a filmjeit egyre modernebb változatra amíg végképp le nem bénul. Felvilágosítottam hogy a lebénulásnál nagyobb veszély az elbutulás, ebben az esetben mehet mégis a Pulp fiction szerinte, eljátszott a gondolattal hogy milyen menő lesz minden nap újra megörülni hogy milyen jó film.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s