Beszámoló felsorolással és kocsiban alvó gyermekekkel

Szóval az volt, hogy 1 felvétel, 1 ambuláns, 2 záró, 2 megbeszélés, az átadó megírása (és az elmaradhatatlan ebéd) után hazasiettem (nem ebéd után, az középen volt) (meg egyáltalán, ez nem időbeli sorrend),  lefektettem a gyerekeket, mikor végre elhalkultak, szenvedtem azon hogy pakolni kell, pakoltam, hajat mostam, 5-6 mosásnyi ruhát összehajtogattam, megnéztem a Twilightot* (közben nosztalgiáztam, hiszen ehhez kötődik az első blogos élményem), fél3-kor lefeküdtem.

Másnap frissen keltem, Bercivel frissen elautóztunk a következő nyílt napra, végigunatkoztunk (kiderült hogy igenis a bemutatóórákban is van különbség, de az értelme nem, hiszen Berci váltig állítja hogy tetszett neki a tollbamondós “ne rakd keresztbe a lábad” tanítónéni, különös tekintettel arra hogy Levi is ide fog járni), visszaszállítottam az oviba, hazajöttem és pakoltam még egy kicsit, elmentem pszichoterápiás képzésre, (ahol egyébként ügyes voltam), hazaugrottam pisilni, elmentem az oviba a gyerekekért, az ovi előtt megvártuk Apát, bevágódtunk a kocsiba és elautóztunk Grünauba (Nudli: Milyen szuper ez a hosszú utazás, mindjárt elájulok!).

Grünauban volt síelés, hóesés, napsütés, mínuszok, net ugye nem, népes család, bosszúság, öröm, sachertorta, gőzgombóc, köhögés, tüsszögés, orrfújás (az utóbbiak főleg körülöttem, nem belül).

GrĂĽnau

Tegnap még síeltünk, aztán összekapkodtuk a cuccokat és hazaautóztunk, útközben felhívott a főnököm és bejelentette hogy három kollégám kilépett, 8-ra már itthon is voltunk, de Nudlinak szokás szerint sikerült 10 perccel az érkezés előtt elaludni.

Ma elvittem a gyerekeket dokihoz, kiváltottuk a gyógyszert, hazajöttünk, a férjem elvitte magát orvoshoz, hazajött, a 91 felhalmozódott blogbejegyzésből elolvastam 9-et, készítettem ebédet (az egyik specialitásom: spagetti üveges szósszal, mesterien tudom leszűni a tésztát), ettünk, elmentem boltba ennivalóért és még több gyógyszerért, hazarohantam, elvittem Bercit fejlesztésre, elaludt a kocsiban, felébresztettem és elvonszoltam a címre, megvártam, hazahoztam, nagyjából lezajlott az esti program, és most itt vagyok.

Most pedig elolvasom a 97 bejegyzést (közben szaporodik) (most egy kicsit ne írjon senki köszi).

*Az úgy volt, hogy a hajtogatás közben muszáj nézni valamit, és a tv-ben többszöri végigzongorázásra sem adódott semmi nézhető, ezért kitaláltam hogy filmet nézek, meg az is eszembe jutott, hogy délután kórrajzírás közben behallatszott a társalgóból a Mielőtt lemegy a nap, amit nagyon szeretek, de az elejét még nem láttam. A férjem távollétében sajnos nem sikerült fellelnem (utóbb kiderült hogy a DVD-n volt, aznap vette fel), viszont keresgélés közben rátaláltam a fent említett remekműre. Hajtogatáshoz teljesen jó volt, a röpködéstől eltekintve.

3 thoughts on “Beszámoló felsorolással és kocsiban alvó gyermekekkel

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s