A könyvről és a halálról

A könyvben közben a főszereplő letett az öngyilkossági szándékáról, viszont nagyon erős halálfélelem alakult ki benne, most éppen azt fontolgatja hogy alkoholista legyen.

“By midnight he had drunk himself into a stupor and was wondering why he had not done so earlier.  He felt very relaxed and kept forgetting where he was. Which was good.”

Nem magától a haláltól fél, hanem attól hogy rákban hal meg sok szenvedés után. Ezzel egyébként én is így vagyok, a szenvedés meg a kiszolgáltatottság része zavar, meg persze a szeretteim szomorúsága, de ha ezeket valahogy ki lehetne küszöbölni akkor nem kifogásolnám különösebben. Utána már vagy nincs semmi (a semmitől meg szerintem nem érdemes félni, mert a semmi nem félelmetes, hanem semmilyen), vagy kifejezetten jó. Legrosszabb esetben majd nagyokat pislogok a rotyogó fazékból kifele, vagy amikor újjászületek meztelencsigaként.

2 thoughts on “A könyvről és a halálról

  1. A szerettek szomorúsága tényleg gáz. Amikor sokat betegeskedtem, és féltem a haláltól, engem speciel az zavart volna a legjobban. És második helyen a szenvedés meg kiszolgáltatottság. De szerintem erre a megoldás a narkotikumok használata: utána jön a klassz, lebegős, derűs érzés, és az ágynyugalom élvezete. Szóval egyet se félj… 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s