farsangmizéria

Perszehogy, baszki, az összes gyerek indiánnak meg Bob the Buildernek öltözött, Berciéknél rohamosztagosok és pókemberek is szaladgálnak dögivel, szerintem ő volt az egyetlen állat. Nudli ígyis-úgyis elüt, nem volt hajlandó beöltözni, tartja magát a szavához. Vagyis pár napja igazából rákezdte hogy ő pókember lesz, a jelmezkölcsönzőben tegnap átfutott a fejemen hogy megpróbálok alkudozni, hogy vihetnék-e pókembert a teknős helyett, de aztán úgy döntöttem legyünk következetesek, meg betoji is voltam. Meg vsz úgyse lett volna.

Azt asszem nem is írtam, hogy egy héttel azután hogy kikölcsönöztük a jelmezt, lett jelmezkölcsönzés az oviban is, ráadásul Berci csoporttársának az anyja intézi, mégse szólt időben, persze harmadáron, nem is kell mondanom mennyire örültem a lehetőségnek. És persze már egyáltalán nem tűnt jó ötletnek plüss kapucnis kezeslábast választani, főleg hogy már évek óta tudom hogy butaság. És pont tegnap jegyezte meg egy kolléganőm hogy szerinte akkor is az az igazi ha az ember maga varrja a jelmezt a gyerekének (igaz neki még nincs). És fényképezőt is elfelejtettem vinni. És nem mertem utólag visszaosonni kattintgatni attól való félelmemben hogy valamelyik rögtön rám akaszkodna és el akarna jönni velem.

Higgadtabban: ez még mindig nem jelenti azt hogy rossz anya lennék. Biztos csak a lencsilányos zene miatt lett rossz kedvem ami Nudliéknál ment, valamiért sosem szerettem, talán mert a lányka félt, vagy hogy mért csak ketten éldegélnek, nem tudom.

Nudlinak meg amúgy is rossz kedve van a héten, szegény minden reggel felemlegeti hogy kedden amikor mentek fel az udvarról, a B. azt mondta ne álljanak meg a kapunál hanem menjenek fel, és ő rászólt hogy ezt nem szabad de B. nem hallgatott rá, ezért ő is felment vele, először úgy mesélte hogy nem vették észre az óvónők, másodszor hogy mérgesek voltak de nem kaptak büntetést, ma már úgy mondta hogy kaptak büntetést, de nem mondta el mit. V. meg azt mondta neki hogy már nem barátok és ne menjen utána. Ezzel arányos az ovi iránti vonzalma is.

Én meg tökre nem tudom hogy kell ilyen helyzetben reagálni, az én anyukám ilyen esetben kiborult és felháborodott, nem aludt, stb, az óvónővel nem beszélt “mert attól csak rosszabb lesz, mert ő nem tudja kontrollálni magát és bunkó lesz, az óvónő meg emiatt direkt pikkelni fog ránk”. Nem jó példa. Mi a férjemmel a racionális végét fogtuk meg a dolognak, elmagyaráztuk neki hogy ha a barátja rosszalkodik akkor hagyja ott, neki nem kell, meg hogy ha ilyen buták a barátai akkor keressen újat (erre ő hogy másokkal nem barátkozik, ilyenkor inkább egyedül játszik). Utólag úgy gondolom hogy inkább csak ölelgetni meg simogatni kellett volna meg nyugtatgatni hogy szeretjük és minden rendben lesz. Persze ezt is csináltuk, de esetleg csak ezt kellett volna. Mondjuk az se könnyíti meg hogy úgy dolgozza fel a rosszkedvét hogy otthon rosszalkodik, mindenkit piszkál, verekszik, nem hallgat ránk.

Vagy kéne végre beszélni az óvónőkkel, a gyerek anyjával terveztük hogy beszélünk de szerintünk nem értené hogy ez nekünk mért probléma, ő ilyennek szereti a gyerekét amilyen. De persze betojik vagyunk, inkább csak ide írom le puffogva.

És ilyenkor nem tudok nem gondolni arra sem, hogy Nudlinak az se tesz jót hogy máris kevesebbet vagyok velük mint eddig az év elején (február maradék két hetére simán befér 4 ügyelet), és hogy biztos ez is rossz neki megint. Még akkor is nehéz feladat az anyaság és doktornőség között egyensúlyozni, ha az embernek  nincs állandó lelkiismeret-furdalása a vélt vagy valós hiányosságok miatt mindkét oldalon.

…és nem ürül ki a családi kassza 18-ára csontra. Sebaj vettem fel trikót és hosszú pólót, eltettem vastag zoknit, és megyek relaxálni. Hideg van a tornateremben.

Advertisements

2 thoughts on “farsangmizéria

  1. tudom, hogy tudod, mert írod és azt is tudom, hogy ez egy cseppet sem segít, de ezt a gyereklélek dolgot egy kicsit túlagyalod. Volt (szerencsére elköltöztek) egy ovistársa Rozinak, aki rendszeresen genyázott. A gyerekemmel is, mindenkivel (pl közölte az óvónővel, hogy ő márpedig be fog pisilni, mert otthon is bepisil). No ez a kiscsaj rendszeresen közölte Rozival, hogy csúnya, meg csúnya szoknyája, meg csúnya az anyja haja, meg ijenek. Szarul esett neki, ez biztos, mert amikor elmesélte ez látszott, de ami sokkal inkább dominált, hogy nem érti ebben mi a jó. Megbeszéltük és lazán lekezelte azzal, hogy másnap nem neki mutatta meg a szoknyáját, meg a vadi új fonást a hajában, hanem az óvónőnek, aki köztudottan imádja őt. Puff, megalázta a kicsajt. Az a véleményem (ami persze nem biztos, hogy nálatok is önnmagában működik, mert bonyolultabb a helyzetetek), hogy ha én stabil háttér vagyok neki, akire bizton számíthat, akkor van lelkiereje ezeken a dolgokon, a megfelelő magyarázat mellett túllépni. Látja, hogy az életben ezek a dolgok benne vannak és én, mint szülő ugyan úgy szembesülök és megküzdök vele, sikerrel. “Kiscica, ne foglalkozz vele, az ovistársad azt szeretné, hogy rosszulérezd magad. Miért? Nem tudom, lehet, hogy nem aludta ki magát, de az is lehet, hogy ő ilyen mindíg.” Inkább nem okoskodom, csak mostanában volt ez nálunk is téma itthon (pontosabban a túl stabilnak tűnő háttér és Rozi fejlesztése figyelem terén, mert komoly gondok vannak, de ez hosszú és off is).

    • csak éppen Nudli teper utána és nem akar más barátot, a kiscsaj meg szivatja, néha lekoptatja, néha finoman terrorizálja, néha barátkozik vele és rosszba viszi. azért azt én se gondolom hogy ezen múlik Nudli egészséges lelki fejlődése, meg biztos túlagyalom, mint sokmindent.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s