Meggyógyult? 5. rész

A diagnózis óta másfél év telt el, Berci nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves gyerek, van egy jó kis rendszere az oviban és itthon is.

Az oviban ő a legjobb gyerek, minden szabályt betart, mindig szót fogad, büszke is rá hogy őt sosem kell megbüntetni. A többiek befogadták, sokat rohangálnak együtt, meg azért néha játszanak is, meg ugye beszélgetnek a Star Warsról. A foglalkozásokkal az a gond, hogy most nem az a módszer van az oviban hogy összetrombitálják a gyerekeket hogy foglalkozás van és tessék idejönni, hanem fel kell kelteni az érdeklődésüket. Ő érdeklődik, de ha nem parancsolnak rá magától nem megy oda, csak a távolból figyel. A kézügyessége borzasztó, emiatt rajzolni meg színezni meg ilyen ügyeskedős dolgokat nem szeret, de most már őrá rászólnak az óvónők és legtöbbször megy is.

Részben itthon is jó gyerek, pl. mindenkire rászól ha csúnyán beszél, egyedül öltözik, a múltkor evett sajtot, mert az oviban beszélgettek az ételpiramisról, és hogy milyen egészségesek a tejtermékek. Azért persze ő is gyerekből van, veszekszik a tesójával, nincs kedve fürdeni menni. Itthon sok időt tölt a számítógép előtt, most éppen a star wars a kedvenc, ezzel főleg apának kell játszani, de kezd ő is ügyesedni. A transformerst nézi Nudli (aki minden fontos szokást eltanul Bercitől, és kb egy év késéssel be is mutat), sokszor odaül mellé. Emellett a fő foglalatossága hogy fel-alá szaladgál és ezzel kerget minket az őrületbe. Rengeteg tanácsot kaptunk már, hogy hogyan kellene lekötni itthon (strukturálni az időt, felajánlani választási lehetőséget a játékokra, vele játszani mert egyedül nem igazán szokott, lehetőleg minél több “mintha” játékot, játékos beszélgetést, stb. stb., de ezekre előbb valahogy rá is kell venni, még leírni is fárasztó), de erre már nem érzünk erőt magunkban. Meg sokszor nem azért rohangál mert nem tud jobbat kitalálni, hanem ezzel vezeti le a nap során keletkezett feszültséget, a múltkor ezt úgy fogalmazta meg, hogy neki ez az élet, ő így lélegzik hogy járkál.

A fejlesztésre hordjuk továbbra is, közben egy iskolafelkészítő csoport is indult. A finommozgások elmaradottsága miatt javasolták hogy járjunk tornára is, ami a TSMT (tervezett szenzomotoros tréning), itthon kell egy elég bonyolult tornasort végigcsinálni elvileg hetente 5x, hát hadd ne mondjam hogy ez is elég nyögvenyelősen megy. Nyűglődünk mi is, Berci is, de azért gyúrjuk (amúgy nem kellemetlen a számára, valamiért nehezen fog hozzá, az biztosan zavarja hogy pár feladatról elkönyveli hogy neki az nem megy és nem is akarja csinálni, ilyenkor nagyon megdicsérgetjük. Ilyen feladatok vannak hogy nagy labdán hintáztatjuk meg rugóztatjuk és közben mondókát mondunk együtt, meg gördeszkán tologatjuk és neki mondania kell növényeket meg színeket meg ilyesmi, meg trambulinon ugrálunk, labdát gurigatunk, bukfencezik, forgószéken pörgetjük). Fontos lenne neki, hogy javuljon a finommozgása, koordináltabbá váljon a mozgása (most olyan kicsit szeleburdi), javuljon az egyensúlyérzéke, ügyesedjen a labdával.

A nagy sírások megszűntek, persze elkerülhetetlen hogy néha ne a terv szerint történjenek a dolgok, pl. kiborul az összes sültkrumpli a földre (az utcán.), vagy szombaton dolgozunk és ezért nincs idő játszani, vagy apa kikap a játékban… Elszomorodik, sír, de hamar abbahagyja, megvigasztalja magát, ránk szól hogy máskor ne így intézzük, vagy megbeszéljük hogy mikor és hogyan pótoljuk.

Most ősszel újra voltunk kontrollon a gyerekpszichiáternél, az alapján amit 1 óra alatt elmondtam és látott Bercin azt mondta, lehet hogy már “le is lehet venni róla a diagnózist”. Az autizmusból ugye nem lehet meggyógyulni, viszont fejleszteni lehet, és mivel ő egyébként is a határon volt, a fejlesztéssel átkerülhet az egészséges oldalra (jó, a spektrumnak nincs beteg meg egészséges oldala, de a gyakorlatban csak meg kell húzni a határt valahol), ahol az apró hiányosságaiból már nem nagyon lesz gondja. Tavasszal megy majd megint egy hetes kivizsgálásra, iskolaérettséget néznek, meg gondolom akkor fog eldőlni ez is.

Nem tudom mennyire jön át a blogból, hogy mennyire okosak, jószívűek, vidámak a gyerekeink általában, pedig igen csak inkább akkor ragadok billentyűzetet ha valami bosszant.

One thought on “Meggyógyult? 5. rész

  1. jó ez az írás. Érdekes, mert a lányom egy részét a dolognak szintén produkálja, pölö álló helyzetből képes egy mozdulattal pofáraesni (oviban meg is kérdezték, hogy megmutathatják-e fejlesztőnek), de a finommotorossal soha nem volt baj. Nálunk egyszerűen öszpontosítási gondok vannak, nem képes egy dologra koncentrálni és csak azzal foglalkozni. Ha pedig táncolás közben öltözködik, vagy evés közben, egy lábbal balettozva próbál frizurát csinálni, akkor jó esélyel eldől, nincs ebben semmi különös nálunk.
    Ami az utolsó mondatot illeti. Kedves anno többször letolt, hogy mindíg csak a rosszat írom meg róla és valóban volt olyan kérdés felém felületes olvasótól, hogy miért élek egy olyan nővel, akit ennyire nem bírok, de. A többség és Kedves is tudja, hogy blogban az ember azt írja le, amit nem tud feldolgozni, vagy megakad rajta. A könnyűt, a szépet az ember inkább megéli, nem leírja. Ez különbözteti meg egyébként az írót a bloggertől.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s