Folyton sír 3.

Berci 1 és 3/4 éves volt, amikor Nudli megszületett. Érdeklődve nézegette pár másodpercig a kórházban meg itthon is, utána nem igazán vett róla tudomást, ha sírt nem ment oda megnyugtatni (csak sírt mert zavarta a zaj), nem takargatta be, nem segített a fürdetésnél és pelenkázásnál, nem próbálta megnevettetni. Cserébe féltékenységnek se mutatta jelét, nem mondta hogy vigyük vissza a kórházba, nem bántotta sosem. Azt gondoltam, hogy még kicsi, meg hogy ő ilyen kis öntudatos, ami igaz is volt.

Egyébként is nagyon rapszódikusan csinálta azt amit kértünk tőle, még akkor is, amikor már biztosan értette: mondja ezt vagy azt, menjen ide vagy oda, csukja be-nyissa ki stb. Minket nem nagyon zavart, anyu dolgozott rajta legtöbbet, neki néha integetni is hajlandó volt Berci.

A cumi és a pelus elhagyása fel sem merült, arról sokat olvastam hogy ha tesó születik úgyis van egy kis visszaesés, nálunk inkább úgy mondanám hogy nem történt előrelépés, meg aztán még egy pár évig, ez mint később kiderült inkább az állandósághoz való ragaszkodásából fakadt, de erről később úgyis írok még.

Ebben az időszakban az alvással volt a legtöbb gond, már Nudli születése előtt is látszott hogy Berci nem szívesen alszik el, utána már olyan szinten kifejezte ezt hogy megtanult kimászni a kiságyán, perceken belül megjelent az ajtóban ha lefektettük, minket meg a frász kerülgetett hogy mikor esik fejre. Hamar kapott egy gyerekheverőt, ami persze csak a kérdés biztonság oldalát oldotta meg. Én egy ideig a nyers testi erőbeli különbséget használtam ki (sokszor tényleg ez volt ez egyetlen lehetőség, pl. orrszívás, orvosság beadása indulás kb bárhova), bezártam a gyerekszoba ajtaját, Berci sírva rángatta az ajtót, majd ott aludt el az ajtó előtt végkimerülésben. Remélem nem kell ecsetelnem hogy ezt lelkileg mi is nehezen viseltük, plusz nem is oldódott meg a helyzet. Ezért a férjem bent maradt vele amíg el nem aludt. Ami olyan másfél-két órát jelentett. A férjem lefeküdt a földre, Berci mellé, aztán körülötte járkált és játszott még egy ideig miután a férjem elaludt, végül persze a földön aludt el ő is. Én meg mentem felébreszteni a férjemet, hogy jöhessen ki készülni másnapra, éjfél körül.

Mivel éreztük hogy ez így hosszú távon nem tartható, széleskörű tájékozódás után új módszerhez folyamodtunk. Én maradtam bent Bercivel, csendben ültem a szobában egy takarón amíg el nem aludt, amit időről időre az ajtó felé mozdítottam el. Mivel a szobájuk aprócska, hamar eljutottam az ajtóig, elvileg ha az ember már az ajtón kívül is üldögélt egy kicsit vége is, nálunk ez úgy módosult, hogy még hónapokig ültem az előszobában, egyre közelebb a nappalihoz, majd bejutottam a nappaliba, végül a takaróval együtt felülhettem a kanapéra, ugyanis Berci mindig kijött ellenőrizni. Mire ez lezajlott kb 1 éves lett Nudli és átköltözött Bercihez, azóta az alvással nincs különösebb baj.

Az alváson kívül is elég sokminden miatt sírt Berci, teljesen változatos dolgok miatt, akkor még számunkra teljesen érthetetlen okból a fejébe vett valamit, pl. hogy nem cipőt hanem szandált akar felvenni, vagy hogy vacsora előtt 2 perccel nasit kér, és igen, tudom, más gyerek is szokott hisztizni, de azért talán lehet azt mondani, hogy a napi 1-3x 40 perc inkább a rosszabbik véglet felé közelít. Idegen helyen teljesen kiszámíthatatlanul viselkedett, volt hogy be se akart menni, hosszan sírt (nahát), és nagyon nehezen oldódott fel, de volt ahol az első perctől jól érezte magát és abszolút fesztelenül járkált, szaladgált, rikoltozott.

Kb két éves korától mindig volt valami fontos érdeklődési területe. Sőt nem előbb is, az első kedvenc a kukásautó volt. A munkagépeket és az építkezéseket is szerette, de a kukásautóba teljesen beleszerett. Ha megláttunk egyet az utcán, követtük, ha pont a játszótéren voltunk játékokat a homokozóban hagyva rohantunk utána, én meg reménykedtem hogy Berci előbb megunja minthogy a kukás elmegy, de ez nem következett be, ezért ilyenkor sírás jött (mi más), volt hogy Berci fél órát üldögélt durcásan a járdaszigeten, én meg pár méterrel odébb álltam a babakocsival és benne Nudlival, és kérleltem hogy menjünk már. Gondoltam hátha ez enyhül ha kap otthonra is egyet, direkt egyszerűbbet választottam, nem azt az óriási, élethű fajtát. Amikor megkapta kb 4 órán keresztü csak azzal játszott, vitte a kádba, az ágyba, de addigra már több síráson is túlvoltunk, amit az váltott ki hogy nem sikerült rögtön rátenni a kukát az autó hátuljára. Ez még elég sokáig jellemző volt rá, hogy ha valami olyat kapott ami nagyon tetszett neki, akkor előbb-utóbb nagy sírás lett belőle.

Kb két éves volt amikor anyuék elővették az öcsém legóját, Berci megtalálta benne a régi technic legó egyik figuráját, síelős bácsit. Utólag azt gondolom hogy a bukósisakja miatt szerette annyira. Mindenesetre mondogatta, hogy ő is akar síelni, így amikor 2,5 éves korában családilag síelni indultunk, anyuék béreltek neki minden fontos tartozékot. A buksisakot meg is vették, szerencsére, mivel Berci utána egy ideig folyton abban volt, az alváshoz sem akarta levenni, később volt hogy a templomba is abban jött. Egyszer megengedte anyuéknak, hogy ráadják a sífelszerelést, de onnantól hogy észrevette hogy a hó csúszós, többet nem kért belőle, a következő éves síeléskor ez odáig fajult, hogy már az apartmanból sem volt hajlandó kimenni.

Pont a síelésen tettünk szert egy a jövő évi forma 1-et bemutató újságra, attól kezdve Berci mindenhova magával vitte, megtanulta a csapatok és a versenyzők nevét, a csapatokat felismerte a szponzorcégek logóiról meg a versenyzők bukósisakjáról is. A versenyeket is nézte néha, főleg a karambolokat szerette, azt jó sokszor vissza kellett neki játszani a videón (ó, Villeneuve kifüstölt!). A következő szezon már nem érdekelte, közben átterelődött a figyelme a legóra, ugyanis hoztunk neki ingyenes katalógust a játéboltból, az első a 2005-ös volt, még mindig megvan, bár tiszta rongyos meg gyűrött.

Persze 2-3 évesen sem a duplót nézte, hanem rátalált a transformers-re és a bionicle-re. Azt gondoltuk majd ez az érdeklődése is eltűnik mint a többi, de nem, ez megmaradt*. Főleg hogy közben megtanulta az internetet is kezelni, és a gyerekeknek szóló oldalak nagyon ravaszul vannak összerakva, sűrűn frissülnek, hogy fenntartsák a gyerekek érdeklődését. Nehezen lehet(ett) rávenni hogy bármi mással játsszon, jó, pár percre le lehet kötni ha sikerül rábeszélni, de ahhoz végig ott kell lenni mellette, vagyis erre az embernek se ideje se energiája nincs.

*update: még később ez is elmúlt.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s