Parasztopera

Hát igen, ezt is megértük, színház kategória meg minden. A férjemet beszélte rá egyik kollégája, úgy gondolta nekünk biztos tetszeni fog. És tényleg, meg Pintér Béla és társulata amúgy is felkapottak manapság, nem is baj ha az embernek van személyes tapasztalata róluk aminek alapján kifejtheti a személyes véleményét, miszerint zakkantak. És “gazdagabbak lettünk egy élménnyel”, ahogy a férjem egy másik kollégája megjegyezte, miután megkérdezte hogy megint kérdeztem-e vicceseket, mint filmnézés közben szoktam. Úgy érzem beskatulyáz. Mert nem is, csak azt jeleztem igen halkan a férjemnek, hogy a régen látott báty fotója Joey-ra hasonlít a Friendsből, meg hogy ez az egész engem egy brazil szappanoperára emlékeztet. Csakhogy aztán hazajöttem és utánanéztem, hogy nem is, mert Koltai Tamás megmondta, hogy “Parasztballadáról van szó, amiben klasszikus-folklorisztikus (García Lorca-i) szenvedélytörténet vegyül pittoreszk western-romantikával (copyright by Puccini [A nyugat lánya]) és profanizált rögvalósággal (á la Parti Nagy Lajos).”

Szóval nem értettem, hogy ha szórakoztatás a cél, akkor mért van benne dráma, ha meg mély és szerencsétlen emberi sorsok bemutatása, akkor mért parodisztikus és sztereotip, de már értem hogy pont ez az ellentét a menő benne, mint a zenéjében az egymást váltogató különböző stílusok, mondjuk az nekem tetszett nagyon meg illett is végig. Aztán aki akar az vihog meg meséli a poénokat, meg aki akar az megrázódik az megilletődik, meg akár az összeset együtt is lehet gondolom. Meg van olyan is, aki kívülről szemléli és kritikusan boncolgatja.

Most már érdekel másik darabjuk is, kíváncsivá tettek, ez már valami.

Viszont ez durva hogy a kritikusok mit tudnak összefogalmazni, olyat nem válogattam bele ami lelövi a poént, hátha van aki  még szeretné végigizgulni. Mert fordulat az van, csak ugye elég kiszámítható.

“…az első perctől kezdve vizuálisan is lebilincselő a provinciális kultúrafelfogás derűs kritikája.” (Thomas Rotschild)

“A honi ihletésu figurák – bajszos atya, ittas vasutas – a háziáldás-falvédo és a vásott realitás közti sávban mozognak. A zenei karaktert ugyanez a frivol áthallás jellemzi. A népdal és a mudal termékeny dallam- és szövegvariációkkal megbolondított elegyét a megfelelo helyeken musicales és rockos hatások, illetve barokkos lezárások és közzenék egészítik ki. Mindez a pastiche és a paródia bravúrosan kiporciózott, egységes élvezetében részesít.” (Koltai Tamás)

“Pintér, a rendezo elementáris.” (Koltai Tamás)

“Horgas Péter és Tamás Gábor a népszínmulátványba az álomkovboj megjelenésekor fölülrol bezúdítja az ironikus musical-fényzuhatagot.” (Koltai Tamás)

“…A zenei anyagot, amelyet Darvas Benedek az öttagú együttesre írt, intelligens módon átvett, átformált, elidegenített idézetek gazdagítják a barokk formavilágtól kezdve a szabadon színezett népi hangzásmotívumokig.” (Susanne Benda)

Meg van egy csomó minden ami meg nagyon ül és jól jellemzi őket, de azt mindenki olvassa el magának ha érdekli, és közben az is kiderült hogy egy csomó országban előadták már, és pl. New Yorkban is nagy tetszést arattak.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s