linkes post

A mesénél a kisebbik így szólt hozzám: Anya, nagyon bátor csiga voltál! A mese arról szólt hogy a csiga kibújt a házából amikor Peti énekelt neki.

Ha már link, itt ez az agyament tbbt rajongói oldal, bár a doppler effektus pólót nem láttam rajta.

Advertisements

morzsák

Mivel nincs időm írni, megírok mindent amit az utóbbi időben nem. Persze csak apró butaságokat, nagy lélegzetűbe nem kezdek mert akkor bűntudatom lenne. Sebaj, hamarosan már arról fogok nyafogni hogy tanulnom kéne.

– Durva hogy a mai csajok 30 éves kor alatt túl korainak tartják a gyerekvállalást.

– Szintén durva, hogy országos átlagban fejenként 1 évet veszítünk a légzennyezettség miatt, Budapesten meg hármat (férj: évente?). Régebben naivan azt gondoltam, hogy megoldás lenne, ha az autósok kitennének jeleket hogy hova mennek és lennének megállók ahol felvehetnének annyi embert ahány hely van, de már tudom hogy a pénz meg a bizalmatlanság meg az önzés meg a bűnözés.

– sulemia: Kipróbáltam Nyúlon túl javaslatát és tettem kávétejszínt a vízzel készült kakaóba, de nem az igazi. Lehet hogy complettával kéne megpróbálni.

férj: Lehet hogy tejjel kéne készítened a kakaót.

– sulemia három hete: azért jól esne ha a betegeim nem éreznék úgy hogy nem használtak semmit a beszélgetéseink.

sulemia ma: azért idegesítő hogy a betegem naponta többször áradozik hogy mennyit segítettem neki és mennyire köszöni.

– Ülök a nővérszobában és vigyorgok a nővéreken, akik az egyik hozzátartozó által a számukra függönyből varrt pólókat nézegetik értetlenkedve, megállapodnak benne hogy hálóingnek jó lesz, közben poénok röpködnek hogy kinek kéne bugyi nélkül hordania munkába. Váratlan otthonos érzés váratlan helyen és időben.

– Belelátni valaki belső életébe a blogján keresztül, akit kívülről igazán régóta “ismerek”. Izgalmas, meglepő, megható. Jó.

Meg betegségre is hiába vágyom, tavaly tüszős mandulával is csak felírtam magamnak a célzott antibiotikumot és rezzenéstelenül dolgoztam tovább, gondolom ha a lábam törne akkor is szépen bemankóznék a dolgozóba. Vagy ha olyat sikerülne szerezni amitől tényleg nem mozdulhatnék az ágyból, ha van egyáltalán ilyen, agyhalál talán?, akkor megölne a bűntudat hogy mindent a férjemnek kell helyettem csinálni.

Pár napig egészen szokatlan módon jókedvem volt, amikor a borús-esős novemberben gázoltam a lucskos avarban a munkahely felé, kissé meg is ijedtem a bizakodás és a lelkesedés furcsa keverékétől, de egyelőre szerencsésen visszazökkentem, semmi különös említéser méltó, csak körülmények és bosszankodás.

bejegyzés helyett

Mikor hazaértem elmentem én is az oviba és együtt hoztuk el a gyerekeket, és itthon együtt örültünk a 4 “hős toának” (régebbi típusú bionicle figurák), amiket a boltos néni adott nekünk mert az ő fia már nem játszik velük, tornáztunk, amikor nem kellettem hozzá, a kisebbikkel a gyerekszobában játszótérre meg állatkertbe mentünk a toákkal, vacsiztunk, fürdettünk, szétszedtük és hajszárítóval szárítgattuk a toák villogó kardját (óvatlan módon megengedődött hogy bevigyék a kádba), levelet írtam, megnéztük az eheti betevő bigbanget, közben párszor meg kellett szakítani, mert rendezni kellett a kérdést hogy át szabad-e cserélni a toák fejét, megtekintettem az idétlen paródiafilm (Csajozós film) végét, leültem a gép elé fordítani,  játszottam egy admirálist, aztán eldöntöttem hogy inkább lefekszem.

Ezek után nem is kérdés, hogy ma kaptam egy levelet hogy nem tudnám-e egy héttel előbb megcsinálni azt amit reméltem hogy valahogy esetleg a határidőre kész lesz. És az a bajom, hogy ha valakinek gyereke van, az már azt sem teheti meg hogy egész este vagy egész hétvégén dolgozik, és ugyan mondhatnám kivételesen hogy most kivételesen kivonom magam az összes gyerekekkel való teendő alól a temérdek munkára hivatkozva, de 1. attól a gyerekek még ott vannak, és nem működik olyan egyszerűen náluk a dolog hogy én szólok ők meg békén hagynak, 2. tornázni pl. muszáj a nagyobbikkal, 3. a férjemnek is sok munkája van hétvégére. 4. a férjemnek máskor is van munkája hétvégére, mégsem vonhatja ki magát a családból, akkor nyilván én sem, 5. holnap szüleimhez megyünk névnapot ünnepelni, abból végképp nem vonhatom ki magam. Tessék, ezalatt is már mennyit haladtam volna.

háegyenegy éssel kezdve

És még egy fontos hírem van, tegnap megkaptam a rettegett oltást is, a szezonálist már néhány hete, és íme élek ér virulok, bár kétségkívül érzem még ha emelgetem a karom. Egyelőre úgy gyanítom hogy meg is fogok maradni. A lurkóknak is kértünk az oviban, még nem tudni mikor kapják meg, de majd azt is dokumentálom.

kisebbik sulemiának fél 10-kor (kezében a névnapjára kapott bionicle robot darabjai): Anya légy szíves rakd ezt össze!

sulemia (lemondó sóhajjal): Adjad.

kisebbik a nagyobbiknak: Anya összerakta, és nem is volt mérges.

10-kor viszont már aludtak is, ráadásul mindkettő a saját ágyában.

Ma szűk családi körben megünnepeltük a kisebbik névnapját, aki már nagyon készült rá, és nagyon édes volt, miközben a nagyobbik Skrallt rakta össze, ő kérdezgetett minket hogy milyen a buli és jól érezzük-e magunkat és kínálgatott a pop choc-jából, amit szintén ma kapott. Tortát azt nem evett, de hát ő egyéniség.

A nagyobbik meg sugdosott a fülembe mikor hazaértem hogy legyen az az ajándék a kicsinek hogy játszunk a star wars legóval, meg hogy ő tudja ám hogy mi van abban a dobozban amit nem sikerült feltűnés nélkül eljuttatnom a konyhába, mivel még mind kint tobzódtak az előszobában és pont vetkőztek ők is, mivel egy perccel előttem értek haza.