Tegnap otthon maradtam fordítani, ez aztán úgy alakult, hogy a kisebbik egész éjjel sírt és köhögött, reggel bágyadtan hevert a kanapén, ezért ő is otthon maradt velem. Mikor a többiek elmentek, beraktam egy mosást, fürödtem, felöltöztettem a dedet, hoztam neki kakaót, almát, felugrott az apósom mert a férjemtől hallotta hogy otthon vagyunk, készítettem ebédet, ebédeltünk, próbáltam rávenni a nagyon beteg gyereket hogy aludjon (tényleg csúnyán köhög), pédát mutattam neki (a hektikus éjszaka miatt muszáj volt), persze én aludtam el előbb, hazajött a férjem és a nagyobbik, míg játszottak a számítógépen elkezdtem kicsit összekapni a lakást, nekiálltunk tornázni, félbehagytuk a tornát a nagyobbik nyafogása (ez nekem túl nehéz) (=négykézláb állni a gördeszkán) és kicsit talán a mi türelmetlenségünk miatt is, folytattuk a rendrakást, jött egy ember megnézni a lakást, végül elmentem szórakozni.

Még csoda hogy egyáltalán valamennyit haladtam.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s