Meg betegségre is hiába vágyom, tavaly tüszős mandulával is csak felírtam magamnak a célzott antibiotikumot és rezzenéstelenül dolgoztam tovább, gondolom ha a lábam törne akkor is szépen bemankóznék a dolgozóba. Vagy ha olyat sikerülne szerezni amitől tényleg nem mozdulhatnék az ágyból, ha van egyáltalán ilyen, agyhalál talán?, akkor megölne a bűntudat hogy mindent a férjemnek kell helyettem csinálni.

Pár napig egészen szokatlan módon jókedvem volt, amikor a borús-esős novemberben gázoltam a lucskos avarban a munkahely felé, kissé meg is ijedtem a bizakodás és a lelkesedés furcsa keverékétől, de egyelőre szerencsésen visszazökkentem, semmi különös említéser méltó, csak körülmények és bosszankodás.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s