vonatos bejegyzés

Egyszer gimnazista koromban vonattal mentem a családom után, akik egy távoli helyen kempingeztek, és bár tudtam hogy a vonatot útközben szétkapcsolják és csak az egyik vége megy tovább arra amerre én szeretnék menni, mégsem kérdeztem meg hogy hova üljek. Persze pont a rossz végébe ültem. Aztán megkérdeztem, még leszálltam, még pont láttam is elmenni a vonat jó végét. Nagyon dühös voltam magamra, hogy még erre sem vagyok képes. Izgultam is hogy mi lesz, de végül pár óra múlva csak megérkeztem, és a szüleim ott vártak az állomáson, mivel minden érkező vonathoz kimentek. (Ez még az özönvíz mobiltelefon előtti időkben történt.) 

Nagyon mérges voltam magamra, hogy hogy lehettem ilyen béna. Most is izgultam hogy el fogok szúrni valamit. Mégis minden sikerült, időben elindultam ahhoz hogy a metróépítés és az jelzések hiánya ellenére megtaláljam a Keleti pályaudvart (jó, persze, azért elég nagy, nehéz nem észrevenni, de sikerült kerülőúton megközelíteni), sőt a pénztárat is, időben észrevettem hogy nem kértem pótjegyet, és azt is ügyesen pótoltam. Még wc-n is voltam 100 forintért, ha valakit érdekelne hogy Budapest egyik nagy nemzetközi pályaudvarán fel van-e újítva a wc, hát nincs. (It’s a negative, mondaná Jack Bauer)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s