Végre Isztambul, végre helyesen írva

1. nap

Mivel csak átlagosan 7 évente repülök*, nekem a repülés is nagy élmény volt, lelkesen lógtam is kifelé az ablakon és kattintgattam.

A szükséges formalitások után (hotel megtalálása, veszekedés az útlevélért, szoba elfoglalása, pénzváltó hely feltalálása, táplálék vásárlása és elfogyasztása) sétára indultunk, villamossal, ami kb olyan mint egy combino csak szürke, utána pedig gyalog a Sultanahmed régióban, ez pedig amolyan turistakörnyék látványosságokkal. Jó hangulat volt, szép épületek szépen kivilágítva, nagy élet, jövés-menés, sürgés-forgás. A régi szobatársam és a gondozós gyorsan vettek hűtőmágnest, mert máskor mindig a végére hagyják, aztán rohangálni kell utána. Mondanom sem kell hogy egész Isztambulban nincs 100 méteres körzet hűtőmágnesárus nélkül, de legalább mi pont olcsó helyett találtunk elsőre.

Mecset (kék)**

A Kék Mecset messziről is gyönyörű és hívogató. Addig-addig hívogatott míg oda nem mentünk, pont ment be a nép imádkozni, kipróbáltuk hogy beengedne-e minket is és igen. Az útikönyvvel ellentétben igenis megkövetelték a turistáktól is a kendő viselését, talán a Ramadán miatt. Belülről nagy, de nem olyan beképzelten és elutasítóan mint a keresztény templomok (egyike-másika), hanem otthonosan és hangulatosan. Lehet hogy a sok belógatott lámpa, vagy a szőnyeg teszi, nem tudom.* A gyakorlatban nem, mivel az előző négy mind a gimnazista időszakra tömörült össze. Talán jobb lenne úgy megfogalmazni hogy olyan 17-18 évente repülök, de olyankor előfordul, hogy többször is.

** Kívülről természetesen nem is kék, belül viszont kékeszöld a csempe a falon. Hét minaretet építettek hozzá, hogy túlszárnyalja a Mekkában levő Nagy Mecsetet, melynek hat minaretje volt.