Isztambul 2.nap

Reggel frissen ébredtünk és felmentünk reggelizni. Az étteremhez tetőterasz is tartozik, innen kinéztünk és tovább kattintgattunk. Megtudtam hogy az italautomatából sem szabad inni (?). Az első kép egyben a szobánkból való kilátást is illusztrálja, pont a deszkával feltámasztott erkéllyel szemben laktunk. Azt hiszem nem kell megjegyeznem, hogy nem pontosan a legprominensebb környéken volt a hotelünk (de azért nem volt vészes).

 

Szeráj (Topkapi)

Ez volt a szultáni palota 400 éven keresztül. Négy udvara van, csomó épülettel, régen több, mint ötezren éltek itt. Gyönyörű díszes csempék a falakon, gyöngyház- és teknőcpáncél-berakásos ajtók, színes üvegablakok, finoman csipkézett kődíszítések, heverő formájú trónok, óriási teraszok hihetetlen kilátással, úszómedencével, szökőkutakkal. A kertekben gyönyörű formájú öreg fák, ápolt bokrok. Képekben csak ízelítőre vállalkozom.

 

Ezután a nagybazárhoz indultunk. Sultanahmedben (és mindenhol) sok árus van, náluk is lehet néha alkudni. Költségkímélő módon inkább fényképeztem. Mivel Isztambul hét dombra épült, rengeteg helyes lejtős utcája van, amik szintén fényképezési lázat váltottak ki belőlem. A harmadik kép megcáfolja az állításunkat, hogy azért tévedtünk el folyton, mert nem voltak kitáblázva az utcanevek, és lejtős is.

 

Bazár (Nagy)

A Fedett Nagybazár nagy, pontosan 32 ezer négyzetméter, és fedett, ezért valójában egy emberektől és minden elképzelhető csillogó holmitól hemzsegő, kivilágított dungeon, persze az előbb felsorolt tulajdonságai miatt a legkevésbé sem hasonlít egy dungeonre, és sárkány sincs. A hangulat felülmúlhatatlan, a vidám hangos árusok folyamatosan szólongatnak ahogy sétálunk, próbálják eltalálni hogy honnan valók vagyunk. Páran magyarul is tudnak, hosszan nevettünk egy “Gyere be Mariska!” beszóláson. Ha csak rápillantunk egy kirakatra már hívnak befelé, ha kicsit álldogálunk ott hümmögve, elkezdik csökkenteni az árat, ha méla arcot vágva kilépünk a boltból, egyre alacsonyabb árakat kiabálnak utánunk. Megtudtam, hogy kinézetre elmennék töröknek, és hogy az is alkudozás, ha az ember mosolyog és pillog.

 

Este az ünnepélyes megnyitón vettünk részt, láttunk táncot és díjátadást (kicsit olyan visszafogott Oscar-utóérzés volt, próbálnak a tudományba is belevinni egy kis sóbizniszt), ettünk bárányt állva, a kezünkben tartott tányérból. Később a Taksimban (a bulis-borozós városrészben) borozgattunk, a pszichológus pedig elmesélte hogy szeretne elmenni az El Caminóra mert az trendi (csakúgy mint a Starbucks, amiből több is van Isztambulban).

Isztambul 039 Isztambul 041 Isztambul 043 Isztambul 076 Isztambul 079 Isztambul 106 Isztambul 114 Isztambul 122 Isztambul 123 Isztambul 128 Isztambul 134 Isztambul 138 Isztambul 140

4 thoughts on “Isztambul 2.nap

  1. a tengeres kép nagyon jó.. a starbucks kicsit meglepett, általában nem nagyon mennek, ahol van helyi kávékultúra, pl. olaszoknál nincs.

    • szia teodora, köszi!
      eredetileg kérdeztem volna egy korábbi kommentedhez hogy mik azok a brit tudósok viccek (vagyis hát sejtem hogy olyan viccek amik így kezdődnek és azt figurázzák ki hogy milyen értelmetlenségeket kutatnak a tudósok), de kitörlődött, és nem volt kedvem újraírni, aztán meg úgy gondoltam hogy már késő.

    • (nem is viccek, hanem ezek a cikkek, amik így indulnak már maguk a poén.. az indexen szokták ilyen cimke alatt megjelentetni őket szarkasztikusan..)

    • aha. hát, azt hiszem, beleillik. Az informeden próbálják ezeket nagy jelentőségűnek bemutatni, de sokszor elég gázos.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s