Szóval itt van ez az elemzés, amit luciánál találtam, arról hogy az ember boldogságát az elvárásai és a körülmények közötti különbség határozza meg, ha pozitív boldog, ha negatív bánatos. Ez beindította a gondolataimat, meg voltak előtte is és most megpróbálom bizonyítani hogy mennyire összefüggenek.

Hátigen, csakugye, mik is az ember elvárásai? Én azt hittem elértem az elvárásaimat, és tök jó is, bár mostanában be kell vallanom, néha mintha kezdeném is egész jól érezni magam, de akkor is van egy érzésem hogy én nem tudom igazán értékelni a jót, és nyafogok akkor is amikor boldognak kéne lennem. Tehát van ez az elégedettség, vagy örömképesség-dolog is, meg akkor van ez a vesszőparipám az önértékelés, ami(nek a hiánya) meg ez a pesszimista hozzáállás csúnyán hazavágja a boldogságot.

Pl. nekem külön oda kell figyelnem, hogy most egy friss és kézzelfogható példát mondjak, hogy ne úgy álljak az új autóhoz, hogy előtte hogy hát úgyse jön össze, aztán amikor itt van és a mienk hogy jaj de mi van ha rögtön elromlik és folyton szerelőhöz kell hordani, és ha mondjuk egy év eltelt és semmi baja, addigra meg már olyan megszokottá válik hogy van. Vagy lehet hogy Tapsi javaslatát kéne követni és naponta észrevenni öt dolgot aminek örülök. Meg van aki meg abban lubickol hogy ilyen és élvezi hogy szenved.

Na és amiről meg előtte gondolkodtam, és passzol ide, hogy mennyire van rendjén ha az embernek mindenféle megerősítésekre van szüksége ahhoz hogy jól érezze magát. Én például annak örülnék, ha csak úgy egyszál magamban, minden szeretgetés nélkül is tudnám hogy én egy jó fej csaj vagyok és semmi okom panaszra. Másrészről, lehet hogy nem véletlen a sok utalgatás hogy az ember társas lény, meg hogy nem jó az embernek egyedül, meg vannak ezek a szeretet-nyelves könyvek (mindenfélére hangolva, halványan az üzleti érdek is észrevehető, a lényeg az elsőben bennevan aztán ugyanazt variálja), hogy ugye az embereknek arra van szükségük, hogy ne csak tudják, hanem érezzék is hogy mások szeretik őket, és a bácsi jól elmagyarázza nekünk hogy ezt hogyan kell elérni. Mindezt keresztény alapokra is helyezi, de nem véletlen hogy minden könyvesboltban kaphatók mert igazából elég univerzális az egész, a fenti közhelyekből indul ki. Nade nem is könyvismertetőt akartam tartani, hanem az elmés észrevételeimet megosztani, ugyanis egy időben erről azt gondoltam, hogy ha valaki igazán stabil, annak erre nincs szüksége (mármint hogy érezhetően szeressék mások). De rá kell jönnöm, hogy senki sem igazán stabil. OK Jézus az volt, de azért neki mégiscsak volt egy kis előnye. Meg lehet hogy más is van aki stabil, csak nem ismerem, de mindenképpen kevés ilyen van. És akkor most lehangolódtam, hogy biztos itt is azt az okos középutas módszert kéne használni, de az olyan nehéz. Bár másrészt meg kicsit vigasztaló is, hogy nem kell érzelemfakírrá sem válnom.

Most meg túl hosszú lett. (Egyébként van az az élet játéka dolog, és én konkrétan az ellenkezőjét játszom. Esetleg, ha valaki tudja, elárulná hogy ezt hogy lehet kiiktatni. Csak légyszi ne azt hogy erőltetni kell hogy pozitívan gondolkozzunk.)

3 thoughts on “

  1. gondolom, ismered Eric Berne munkásságát, vagy esetleg nem, de számomra ő az egyik isten (tranzakcionális analízis, sorskönyv-elmélet, emberi játszmák, satöbbi, de nagyon jól kibontja). na neki van ez a stroke-elmélete is, aminél a stroke-ot magyarra simogatásnak fordították, de igazából bármifajta visszajelzést jelent. azt mondja, hogy minden embernek van egy (napi, heti, évi) stroke-szükséglete, amit ha nem kap meg, akkor hiányérzete lesz. stroke az is, ha a szomszéd szól két szót az emberhez a lift előtt, vagy ha valaki folyamatosan virágokat küld az embernek, vagy ha szakmai sikert ér el, ilyesmi (szélsőséges esetekben már az is stroke, ha belerúgnak az emberbe, az ignoráltság a legrosszabb), és ezek összeadódnak. na és azt is mondja, hogy az nem baj, vagy hiba, vagy akármi, ha valakinek nagy a stroke-szükséglete, azt egyszerűen el kell fogadni. van, akinek az elefántcsonttornyában elég, ha évente kétszer publikálják egy cikkét, de van, akit minden este meg kell tapsolni a színházban, és otthon is el kell halmozni gondoskodással.

    és én azért azt is borzalmasan idegesítőnek találom, ha valaki mindig észreveszi a szépséget mindenben, és válogatás nélkül mindenkit szeret, szerintem az nem boldogság (legfeljebb elméletben), hanem elmebaj 🙂

    • csak az emberi játszmákat olvastam, abban ez szerintem nem volt vagy ha igen nem emlékszem rá. (Lehet hogy Gary Chapman is innen merített?) Ez most így egész bíztató, köszi, szóval ha szarul érzem magam, nem velem van a hiba hanem a környezetem hanyagol el, a következő lépés: kiprovokálni a simogatásokat. Azért jó hogy nem agyvérzésnek fordították 🙂

      Meg olyan szerintem nincs is, csak úgy csinál. Meg a könyv is csak egy kitalált, erőltetett történet.

  2. Pingback: nightswimming

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s