Lucia eszméletlen. Csak semmi hasonlítgatás hogy ki nem érhet mikor kinek a lába nyomába se. Remélem biztos legalább ezrek olvassák.

Ma voltunk Balcsin, karamboloztunk, egyesek közülünk ettek petrezselymkrémes kenyeret, mások a jeges vízben rohangáltak és labdáztak, egyikünk majd egy órán keresztül sírt hogy anya ne menjen haza, jöjjön vissza, menjünk mi is, hazafele majd megszakadt a szívem, viszont jót beszélgettem a volt osztályfőnökömmel.

Az önelemzés nem is olyan egyszerű dolog, pl sokkal könnyebb simán leírni hogy mi történt ma, kár hogy ettől nem lesz senkinek sem egészségesebb a személyisége. Arra fogom hogy ma már fáradt vagyok, meg különben is az ügyelethez kipihentnek kell lenni, inkább szomorkodva lefekszem. És reménykedem hogy a kisebbik holnap jobb kedvű lesz, és a nagyobbik nem fogja többet azt álmodni hogy anya elment és soha többé nem jött vissza.

most megnézem sikerült-e ez a misztikus “belinkelés” elnevezésű izé.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s