Lucia eszméletlen. Csak semmi hasonlítgatás hogy ki nem érhet mikor kinek a lába nyomába se. Remélem biztos legalább ezrek olvassák.

Ma voltunk Balcsin, karamboloztunk, egyesek közülünk ettek petrezselymkrémes kenyeret, mások a jeges vízben rohangáltak és labdáztak, egyikünk majd egy órán keresztül sírt hogy anya ne menjen haza, jöjjön vissza, menjünk mi is, hazafele majd megszakadt a szívem, viszont jót beszélgettem a volt osztályfőnökömmel.

Az önelemzés nem is olyan egyszerű dolog, pl sokkal könnyebb simán leírni hogy mi történt ma, kár hogy ettől nem lesz senkinek sem egészségesebb a személyisége. Arra fogom hogy ma már fáradt vagyok, meg különben is az ügyelethez kipihentnek kell lenni, inkább szomorkodva lefekszem. És reménykedem hogy a kisebbik holnap jobb kedvű lesz, és a nagyobbik nem fogja többet azt álmodni hogy anya elment és soha többé nem jött vissza.

most megnézem sikerült-e ez a misztikus “belinkelés” elnevezésű izé.